Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó

 – MÉLYÜLJETEK EL
AZ ÖNVALÓ MEGISMERÉSÉN –

 – Bhagavan Sri Sathya Sai Baba
Dasara ünnepi beszéde
Prashanti Nilayam, Sai Kulwant Csarnok 2006. szeptember 28. –

Szeretet megtestesülései!

A tudás sokféle és szerteágazó lehet, és világszerte sok képzett ember él. Azonban az oktatásnak nem sok haszna van intelligencia és megkülönböztetés nélkül. Minden könyvből szerzett tudása ellenére is bolondnak tarthatnak valakit, ha nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Bár a mai diákok nagyon intelligensek, az oktatás minősége mégis hanyatlófélben van. A modern diákok körében divatossá vált a külföldi újságok és magazinok olvasása. Saját könyveikből nem tanulnak, és a gazdag kulturális örökségüket sem akarják elsajátítani. Hamis értékrendet alakítottak ki.

Élvezettel beszélgetnek különféle regényekről és szerzőikről. Fölösleges információkkal és lényegtelen témákkal terhelik agyukat. Arra törekednek, hogy mindenről tudomást szerezzenek a világban, figyelmen kívül hagyva az Önvaló ismeretét. Ennek következtében kimaradnak az igazi oktatásból. Mi a Vidya jelentése? A Vidya nem elméleti tudást jelent; az az ismeret, amely a szívből fakad. Örökérvényű és állandó. A Vidya magába foglalja az önismeretet; nem csak világi oktatásból áll. Az Atma Vidya (Önvaló ismerete) az igazi tudás.

Suguna látomása Krishnáról Nanda házában

Nanda és Yashoda Repalléban laktak. Az volt a repalléi nők szokása, hogy este Nanda és Yashoda házába mentek, és az ő lámpásukról gyújtották meg mécseseiket. Ez a szokás abból a hitből származott, hogy ha lámpásaikat egy gazdag családéról gyújtják meg, akkor ők is gazdagokká válnak. Ez a szokás még manapság is népszerű néhány faluban. Ám mégsem engedhette meg az összes reapalléi asszony, hogy menyük ilyen okból Nanda és Yashoda házába látogasson. Intően azt kérdezték: „Nem tudod meggyújtani a lámpásod a saját házadban? Miért kellene hozzájuk átjárnod?” Valójában attól tartottak, ha elengedik menyüket, s azok meglátják Krishnát, olyan mély vonzódás alakul ki bennük, hogy elhanyagolják otthoni kötelezettségeiket. Mégis Krishna volt a falubeli asszonyok körében minden beszélgetés tárgya, amikor a falu kútjánál összetalálkoztak, és vizet húztak. Akkoriban egy új menyasszony érkezett a faluba. Sugunának hívták. Mivel sokat hallott Krishna isteni játékairól, nagyon vágyott arra, hogy láthassa Őt. E titkot szívébe zárta, s nem árulta el férjének és anyósának. De bármennyire próbáljuk is, az igazságot nem lehet leplezni.

Minden igyekezete ellenére az igazság mindenki tudomására jutott. Egy nap elment Nanda és Yashoda házába, hogy meggyújtsa a lámpását az övékéről. Eközben Krishna Isteni Nevét ismételte. A lángban hirtelen mepillantotta Krishnát. Az isteni élménytől elragadtatva, elvesztette testtudatosságát. Még azt sem érzékelte, hogy az ujjait égeti a láng, de Yashoda időben érkezett, és kihúzta a kezét a tűzből. Minden fájdalmáról megfeledkezve, önkívületi állapotban táncra perdült. Suguna isteni élményét hallva, a többi tehénpásztorlány (Gopika) is önkívületi állapotba esett, és mindannyian énekelve, táncolva jártak körbe a faluba.

A mi Sugunánknak Krisna látomása volt Nanda házában, Krishna megjelent előtte a lámpás fényében.
(Telugu dal)

Ha valaki elmélyülten elmélkedik Istenen, megtapasztalhatja az isteni boldogság mámorát. Fájdalmáról, bánatáról és nehézségeiről is megfeledkezik. Ős időktől fogva, nagyon sok nemes lélek élte át az isteni elmélkedésből fakadó boldogságot, és osztotta meg a tapasztalatát másokkal.

Ha Istenen elmélkedtek, a gondok nem hatnak rátok

Tetteink (Karma) következményeként tapasztalunk életünkben boldogságot és bánatot. A jó cselekedetek jó eredményt hoznak. A rossz cselekedetek rossz következményeket vonnak maguk után. Rossz cselekedetekkel nem lehet jó eredményeket elérni. Hasonló módon, a jó cselekedeteknek sem lehet rossz következménye. Ezért kell jó gondolatokat táplálni, és jót tenni. Légy jó, tégy jót, és lásd meg a jót. Ez az út vezet Istenhez. Legyünk tisztában azzal, hogy saját cselekedeteink a felelősek minden bánatunkért és nehézségünkért. Soha sem szabad felhagyni a cselekvéssel (karma), ám ezzel egyidejűleg le kell mondani a Karma gyümölcsére irányuló vágyakozásról. A Gita a következőre int: „Csak a cselekvéshez van jogotok, de annak gyümölcséhez nincs” (Karmanyevadhikarasthe Ma Phaleshu Kadachana).

Az ember cselekvésben születik, a cselekvés a fenntartója, végül a cselekvésbe olvad. A cselekvés minden öröm és fájdalom okozója. Tulajdonképpen a cselekedet Isten az ember számára.
(Telugu vers)

Elődeink követték az ősi tradíciókat, és megtapasztalták a békét és boldogságot. Ám a modern oktatás hatásának köszönhetően, a gyerekek felhagytak a jól bevált hagyományokkal, és elfelejtették az elődeik által mutatott utat, ezért mindenféle nyugtalanságnak és izgalomnak vannak kitéve. Nemcsak a türelmetlenségtől szenvednek, de elégedettséget sem éreznek az életben, aminek eredményeképpen szellemileg és testileg is megbetegszenek. Az ember betegségét gondolatai okozzák. Mostantól fogva legyenek mindig jó gondolataitok. Megfigyelhető, hogy akik megfelelő ételt fogyasztanak, tiszta vizet isznak, és tiszta levegőt lélegznek, mindig egészségesek. Ezzel ellentétben, azok az emberek, akik szentségtelen ételt fogyasztanak, tisztátalan vizet isznak, és szennyezett levegőt szívnak, hamar megbetegednek. Manapság a rossz ételek és a szennyezett víz az ember betegségének okozója. Minden élelemnek, amit elfogyasztunk, tisztának és szentnek kell lennie.

A Dasara ünnepség a jó és nemes értékek ápolását jelképezi. Naponta kell fürdeni, megfelelő táplálékot kell fogyasztani, és mélyen aludni. Csak így élhetünk boldog életet. Ha mindennapjaink során ehhez a három alapelvhez ragaszkodunk, arcunk ragyogni fog. Azonban, ha szentségtelen ételt fogyasztunk, nem tiszta vizet iszunk, és szennyezett levegőt lélegzünk be, még az emberségünkről is megfeledkezhetünk. Elveszíthetjük isteni természetünket, és démoni tulajdonságokat veszünk fel.

Sok ember azon csodálkozik, hogy Swami közel nyolcvanegy éves fizikai teste nem mutat semmilyen idős kori jelet. A válaszom ezeknek az embereknek a következő: „Kedves híveim! Nem eszem szentségtelen ételt, és nem szívok szennyezett levegőt. Híveim imáinak levegőjét szívom (hangos taps). Hogyan is veszíthetném így el Isteni Ragyogásom? Semmiféle betegségtől nem szenvedek. Egyáltalán nincsenek fájdalmaim. Nemrégiben elestem egy diák figyelmetlensége miatt, melynek következtében eltörött a lábam. Ezért a járás kissé nehézkesebb. Másfelől, mostanában nem érzem, hogy sétálnom kellene. Mégis kijövök a Sai Kulwant Csarnokba, hogy dharsant adjak a hívőknek. Miféle nehézség vagy fájdalom van ebben a mindennapos tevékenységben? Semmilyen fájdalmat és szenvedést nem érzek. Amikor boldoggá teszem a híveket, én is boldog vagyok.

Bánat, nehézség és fájdalom közelembe sem érhet. Mindig elégedett és boldog vagyok. Boldogság az étkem. Mindig a legfelsőbb boldogság állapotában vagyok. Ha valami okból nem tudok kijönni és dharsant adni a híveknek, akkor mélyen együttérzek velük: „Mennyire epekednek a hívők dharsanom után! Mióta várnak rám! Mennyi szenvedésen mennek keresztül!” Néha késve jövök a Sai Kulwant Csarnokba, valamilyen fontos feladat miatt. Ám ilyenkor sem hagyom ki a dharsan adását a híveknek. Ezentúl soha ne gondoljátok azt, hogy Swami valamilyen fájdalomnak vagy szenvedésnek köszönhetően nem jött ki. Azért tárom fel most e tényeket, hogy ne aggódjatok távolmaradásom miatt, s legyetek mindig boldogok és vidámak.

Elvárom tőletek, hogy a nehézségekkel bátran, Isten iránti mély hittel nézzetek szembe. Ha folyamatosan Istenen elmélkedtek, semmilyen más gondolat nem zavarhat meg benneteket. Bánat és a nehézség nem hathat rátok. Én mindig boldog vagyok. Nektek is mindig boldognak kell lennetek. A boldogság Istennel való egység. Ha ti egységben vagytok Istennel, nem fogtok fájdalmat és szenvedést érezni. Érezhettek testi fájdalmat vagy aggodalmat, ám ha elmélyültök az Önvaló elvében (Atma Tattwa), ezek nem fognak nyugtalanítani. Ez az Én Navaratri üzenetem számotokra. Lehet, hogy sok nehézséggel és problémával kell majd szembenéznetek; lehet, hogy sok aggodalom és félelem szomorít el majd benneteket, de hagyjátok ezeket figyelmen kívül! Fejlesszétek a ragaszkodásnélküliéget azáltal, hogy azt mondjátok magatoknak: „Ezek nem az enyémek, máshoz tartoznak. Csak jönnek és mennek, akár a tovaszálló felhők. Nem zavarhatják meg belső lényem.” Ami engem illet, semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok nekik.

Tekintsétek a bánatot és a nehézségeket tovatűnő felhőnek

Soha ne gondoljátok, hogy valaki más okozza a bajt. Nem szabad másokat hibáztatnotok problémáitok és nehézségeitek miatt. Szomorúságunkat és nehézségeinket mi magunk okozzuk. A Kauravák mindent megtettek annak érdekében, hogy a Pándaváknak szenvedést okozzanak, de soha nem voltak képesek legyőzni őket. Mi volt ennek az oka? A Pándavák Krishnába vetett hite rendíthetetlen volt. Szilárdan hittek abban, hogy Krishna mindig velünk van. Hasonlóképpen, nektek is szilárd hitet kell kifejlesztenetek Swami iránt. Mindig ezt kell érezzétek: „Swami velem van.” Egyáltalán ne törődjetek a szomorúsággal és a nehézségekkel. Olyanok, mint a tovaszálló felhők. A felhők pedig nem takarhatják el a Napot örökké. Nem állandók, csak jönnek és mennek. Az esős évszak idején sok felhő takarja el a Napot. Hasonlóképpen, ha elmétek bizonytalan és zavart, akkor bánatban és nehézségekben lesz részetek. Ha elmétek szilárd és határozott, akkor az aggodalmak nem nyugtalaníthatnak benneteket. Ezért elméteket tartsátok tisztán és kiegyensúlyozott állapotban. Fejlesszétek a bátorságot és kitartást.

Hogyan él az ember manapság? Az élet drámájában az ember a vágyak (Kama) és a harag (Krodha) dalát énekli, és olyan színész szerepét játsza, kinek tettei tele vannak önzéssel (Ahamkara). Ne a reakcióba, visszatükröződébre és visszhangba helyezzétek bizalmatokat! Csak a valóságban higgyetek! Ha a valóságra támaszkodtok, gondolataitok, szavaitok és tetteitek tiszták és szentek lesznek. A valóság Istenség. Az Istenség állandó, megfejthetetlen és mindenféle káprázat felett áll. Kedves Diákok! Ne féljetek a tovaszálló problémák felhőitől. Nem kell törődnötök velük. Végezzétek feladataitokat jól! Váltsátok valóra szüleitek vágyát. Szüleitek nagy várakozással küldtek ide benneteket. Ha a kívánságaik ellenére cselekszetek, csalódottak lesznek. Ha fájdalmat okoztok szüleiteknek, ezzel Swaminak okoztok szomorúságot. Naponta imádkozzatok Istenhez: Egyedül Te vagy az én Apám és Anyám, barátom, rokonom, a bölcsesség, gazdagság és minden (Twameva Mathacha Pitha Twameva, Twameva Bandhuscha Sakha Twameva, Twameva Vidya Dravinam Twameva, Twameva Sarvam Mama Devadeva). Nincs különbség Isten és a szülők között. Ezentúl járjatok szüleitek kedvében. Swami is nagyon boldog lesz, ha a szüleiteket boldoggá teszitek. Ültessétek ezt az igazságot mélyen a szívetekbe. Csak így nevezhetnek benneteket igaz diáknak.

Csak a gyümölccsel teli fát dobálják kővel

Egyszer Hiranyakasipu magához hívta Prahlada nevű fiát, és megkérdezte: „Édes Fiam! Gurukhoz küldtelek, és kértem őket, hogy tanítsanak neked jó dolgokat. Mit tanítottak neked? Prahlada azt felelte: „Apám! A nevelőim nagyon sok jó dolgot tanítottak nekem.” – „Mondj el nekem mindent, amit tanítottak.” – kérte az apa. Prahlada így válaszolt: „Mindenféle tudásra szert tettem. Megismertem az élet négy célját – Dharma (Erkölcsösség), Artha (Gazdagság), Kama (Vágyak) és a Moksha (Megszabadulás). Tulajdonképpen, megismertem a Dharma (Erkölcsösség) lényegét.” Hiranyakasipu nagyon boldognak érezte magát fia válasza hallatán, és megkérte, mesélje el mi a Dharma lényege. Prahlada azt válaszolta: „Kedves Apám! Bármi, amit ezen a világon tapasztalunk az nem valós, hanem múlandó. Csak Isten valóságos és igaz.” Az apa nagyon mérges lett. Ellökte magától a fiút, és megparancsolta katonáinak: „Dobjátok a tengerbe! Az a fiú, aki gúnyt űz apja szavaiból, nem érdemli meg, hogy vele legyen. Vigyétek el azonnal.” A katonák Prahladát egy hegy tetejére hurcolták, és bedobták a tengerbe. Prahlada folyamatosan azt zengte: „Narayana! Narayana!” Narayana előbukkant a tengerből, és megmentette Prahladát. Mivel Prahlada nem fulladt vízbe, Hiranyakasipu megparancsolta, hogy vessék a lángok közé. Ám a tűz is elaludt; megtagadta a fiú elégetését. Mi ennek a belső jelentése? A jó emberek mindig ellenérzetet váltanak ki a rossz emberekből. Csak a gyümölcstől roskadozó fát dobálják kövekkel. Hasonlóképpen, a jó embereknek is mindig szembesülniük kell a rosszindulatú emberek által okozott nehézségekkel. De soha, semmilyen sérülés nem érheti őket.

Kedves Diákok!

Teljesítsétek lelkiismeretesen szüleitek és Isten parancsát. Viselkedjetek helyesen, akkor minden jóra fordul. Semmi sem árthat nektek. Semmilyen nehézség nem zavarhat meg benneteket. Csakis a jó gondolatok és a helyes viselkedés ápolásának elősegítéséért imádják az emberek a Dasara ünnepség idején Durga, Lakshmi és Saraswati istennőket. Durgára ne kegyetlen istennőként tekintsetek, hanem mint legfelsőbb istennőre, aki megoltalmaz benneteket. Lakshmi a gazdagság megtestesítője. Saraswati a beszéd és a tanulás istennője. A három istennő imádatának célja, az emberek helyes gondolkodásának, helyes szavainak és viselkedésének ápolása. Az, aki jó dolgokra tanít benneteket, bizony Saraswati istennő megtestesülése. Aki rosszra nevel, valójában démon. Durga istennő csak az ilyen démonokat pusztítja el. Durga, Laksmi és Saraswati nem különböznek egymástól. Mindhárman a szívetekben élnek, arra ösztönözve benneteket, hogy emberhez méltó életet éljetek. Durga, Lakshmi és Saraswati az emberi lény három anyja.

Őrizzétek szívetekben kincsként ezeket a szavakat, és váltsátok őket cselekedetekre! Így kell viselkednetek az életben, példát állítva mások számára. Sőt mi több, saját példátokon keresztül kell terjesztenetek az indiai bölcsesség (Bharatiya Vidya) nagyszerű üzenetét a világnak. A mai modern világban bizonyos emberek oktatási elvei rossz útra térítenek. Ne kövessétek őket; utasítsátok vissza az ilyen oktatást! Fel kell tennetek a kérdést: „Valóban segíti ez szívem megtisztulását?” Ha azt érzitek, hogy nem segíti fejlődéseteket, azonnal hagyjatok fel vele. Csak akkor lesztek boldogok, békések és elégedettek az életben, ha a lelkiismeretetek hangját követitek.

Kedves Dákok! Ismételjétek Isten nevét (Namasmarana) szüntelenül. (Bhagavan Isteni Beszédét a Hari Bhajan Bina Sukha Santhi Nahin..” kezdetű Bhajannal zárta).

---

| Dasara 2006 | A jó Tanárok által... |
| Lap tetejére | Ugrás a Sanathana Sarathi Menübe |