Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó

 – BÍZZATOK A LELKIISMERETETKBEN! –

 – Bhagavan Sri Sathya Sai Baba Isteni beszéde
a Sankranti ünnepén, 2007. január 15. –

Lágyan és simogatóan süt a Nap.
A napok egyre rövidebbek, huvös szellő lengedez.
A mezőkön aranylik a termés. A folyó pártján gólyahír virágzik,
mely gyöngyfüzérre hasonlít. A földmûvesek örvendenek és dalolnak
. Közeledik a Sankranti ünnepe Pushya (január) havában,
megtöltve otthonainkat a frissen betakarított termés magvaival.
(Telugu vers)

Isten akaratából a Sankranti ünnepe felvirágzást, bőséges élelmet és egyéb javakat hoz az embereknek. A gazdák pihenni térnek, miután betakarították és hazavitték a termést. Még a napszámosok is megpihennek, hiszen a termés betakarításának ideje elmúlt. Mindannyian hónapokon keresztül éjjel-nappal dolgoztak, és most Isten kegyelméből otthon élvezik a pihenést. Minden, amit Isten tesz, az emberek javát szolgálja, hiszen ők mindannyian az Õrészei (amsa). Mamaivamsho jivaloke jivabhuta Sanathana – A minden élőlényben lakozó Atma (lélek) az Én részem – mondta az Úr Krisna a Bhagavad Gítá-ban. Nem csak az emberek, de az állatok, a madarak és a férgek is Isten megtestesülései. Ezt az igazságot azonban nem minden ember ismeri fel.
Szent Thyagaraja így énekel egyik halhatatlan versében:

„Ó, Ráma! Tiszta szeretet formájában Te élsz valamennyi élőlényben,
a hangyától Brahmáig, és Sivában és Kesavában is. Légy az én védelmezőm is!”

Az emberek - nem értvén ezt az igazságot - megölik a hangyát, amikor az a testükön mászik. De ugyanezek az emberek hódolattal tisztelik a hangyát, amikor az Isteni minőség megtestesüléseként tûnik fel előttük. Minden a hozzáálláson múlik. Ebben az évszakban a nap lágyan és simogatóan süt. A napok rövidek, az éjszakák hosszabbak. A hold éjjel hûvös fénnyel ragyog. Az emberek a nehéz nappali munka után éjjel nyugodtan alszanak. A testnek pihenésre van szüksége, ezért minden embernek megfelelő idot alvással kell töltenie. Ahogy a szólás is mondja: „Ebéd után kijár egy kis alvás.” Ebéd után nem árt egy keveset aludni, éjszaka viszont nem jó sokáig fennmaradni. Éjszaka mélyen kell aludni.

Minden Isten Akaratából történik.
A világmindenség Isten teremtménye.
Akarata nélkül semmi sem mozdul.
Egyetlen fûszál se nőhet Isten Akarata nélkül.
Fel nem ismerve ezt az igazságot,
Az emberek szellemi és megkülönböztető képességükkel büszkélkednek,
De egyetlen ember – legyen bármily hatalmas –
Sem tudhatja, mi várja őt a jövőben.
(Telugu vers)

Ki a HINDU? A HINDU szó betűi a következőket jelentik: H – alázatosság (humility), I – egyéniség (individuality), N – nemzethez tartozás (nationality), D – odaadás (devotion), U – egység (unity).

Ahol egység van, ott Isteniség lesz. Csak az Isteniség egyesítheti a világot. Ne próbáljátok a világot részekre osztani azt hangoztatva: „ez az én Indiám”, „ez az én Japánom”, „ez az én Németországom”, és így tovább. Az „ÉN”–nek nevezett Isteni minőség mindenkiben egy és ugyanaz! Csak egyetlen faj létezik – az emberiség faja. Az emberi lét szentséges és isteni. A Manava (ember) szó azt jelenti, „nagyon szentséges”. A Sankranti ünnep erre az igazságra emlékeztet, és e valóság tudatára ébreszt. A Makara Samkramana áldott időszakában az emberek – különösen a falusiak – különböző játékokban és szórakozásokban vesznek részt. Még az állatok számára is ünnep ez az időszak! Egyes falvakban az emberek feldíszítenek egy bikát (gangireddu) és egy tehenet, Rámának és Szítának nevezik őket, és szimbolikus házasságkötési szertartást tartanak azt remélve, hogy ez békét és bőséget hoz a világnak. A pásztor már korábban beidomítja az állatokat. Megkérdezi a tehéntől: „Amma! Tetszik neked Ráma?” A tehén tagadólag rázza a fejét. Ekkor a pásztor (gangiredduasu) kezében vesszővel nógatja a tehenet: „Amma! Bár Ráma színe sötétkék, őmégis nagyon jó. Nagy király ő, hatalmas és gazdag.” Ekkor a tehén bólintgatni kezd, mintha csak azt akarná mondani: „Igen, tetszik nekem Ráma”. A falusi gyermekek nagy lelkesedéssel figyelik ezt a bika-diszítés (gangireddu) játékot, és a következő dal éneklésével hívják meg barátaikat és rokonaikat:

„Ó, drága testvérem, ott jön a pásztor, menjünk, nézzük meg.
Ezüst medált visel, derekát öv díszíti. Kezében díszes pásztorbot,
homlokára különös jeleket rajzoltak. Gazdagon feldíszített bikát
és tehenet vezet, és összeadja őket. Gyerünk, nézzük meg az esküvői szertartást,
és vigyünk ajándékokat.”
(Telugu dal)

A falvak lakói feldíszítik háziállataikat, és játszanak velük. A Sankranti ünnepe örömet hoz a madarak számára is. Vidáman csiripelve és énekelve csapatokba gyûlnek a templomok és mecsetek tetején. Így tanítják az embereket egységre és örömre, bármilyen néphez és felekezethez tartozzanak is. Sajnos, manapság sok ember nem hisz a vallásban. A vallás magasztos ideák követésére tanít. A Sri Sathya Sai Oktatási Intézményekben sok diák tanul. Köztük nincs semmiféle nézeteltérés a vallási kérdésekben. Tulajdonképpen nem is nevezhető embernek az, aki a vallási elkülönülésben hisz. Csak egy vallás van – a Szeretet vallása. Az az igaz ember, aki ezt a vallást követi. Minden vallásban a jót kell meglátnunk. Nagyon sokat tanulhatunk a madaraktól, az állatoktól és a rovaroktól. A vallás szeretetet jelent.
Napjainkban nagyon nehéz fellelni a szeretet vallását. Szeretet nélkül semmilyen kapcsolat nem létezik. Ezért kell a szeretet vallását követnünk. De a mai modern világban senki nem gondol a szeretet vallására. Elődeink értették a vallás valódi értelmét, és szóró-szóra, lelkesülten követték. Ebben az őseiktől vettek példát. Még ma is, ha megkérdezzük a gyerekeket: „Ezt kitől tanultad?”, azt felelik: „A nagymamám, a nagypapám mesélte nekem.” Ne vegyétek semmibe az idősebbek tanácsait! Ha megfogadjátok ezeket, minden rendben lesz. Sajnos manapság senki nem hallgat az idősek jó tanácsaira. Ehelyett, az emberek filmzenéket hallgatnak magnóról. Bármilyen zene szóljon, utánozni próbálják a dalokat. Nem emberi lényként élnek, sokkal inkább gramofonhoz vagy magnóhoz hasonlatosak. Nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni az idősek szavait! Ám az emberek nem hallgatnak az idősebbek tanácsaira, és természetellenesen viselkednek. Nem figyelnek a jó szóra, szívesebben foglalkoznak haszontalan és oktalan dolgokkal. A Sankranti ünnep jelentősége az, hogy emlékeztesse az embert szentségére. „Isvara szarva bhutanam” – Isten benne lakozik minden élőlényben. Ezért minden ember, sőt, minden élőlény Isten része (amsa)!
Azonban viselkedésetek kívánnivalót hagy maga után. Ennek oka az, hogy szélnek eresztitek a szent érzelmeket, és elméteket különböző dolgok között hagyjátok csapongani. Ez rontja el a viselkedéseteket. Most ifjúságotok teljében vagytok. Ebben a korban testetek, elmétek és értelmetek erős és szilárd. Ezért képességeiteket szentséges érzelmeiteknek megfelelően kell használnotok.
A Sankranti nem csupán egy ünnep a sok közül. Ez mindenkinek hatalmas örömet okoz. Még a szegény emberek is készítenek otthon édes pudingot (pajasam), és boldogan fogyasztják. A Sankranti sokféleképpen hoz örömöt, nem csak énekre és játékra korlátozódik. Csordultig tölti az emberek szívét boldogsággal. Ez az egység ünnepe. Az egység kifejleszti a tisztaságot, a tisztaság pedig az Isteni minőséghez vezet. Ezért minden embernek kötelessége egységre és tisztaságra törekednie. Mi a tisztaság? Látásmódunknak tisztának, szavainknak lágynak és kedvesnek kell lenniük, fülünknek csak a jót kell meghallania. Orrunknak csak az Isteni illatot kell beszívnia. Így valamennyi érzékszervünket helyesen kell használnunk.

Az ember tetteinek (karma) köszönhetően születik.
A cselekvés az ember legfőbb erkölcsi kötelessége (dharma):
Az ember tettek által születik, tettek által marad fenn, És végül a cselekvésben oldódik fel.
A cselekvés az öröm és fájdalom oka.
Tulajdonképpen, a cselekvés az ember Istene.
(Telugu vers)

Ezért kell cselekedeteket (karma) végrehajtanunk. Mi a karma? Nem csupán könyvek olvasása vagy futballozás és röplabdázás. Még a be és kilégzés is Karma! Lélegzés nélkül nem lehetséges semmiféle cselekvés. Amikor belélegeztek, a SO hang nyilvánul meg. Kilégzéskor a HAM hang keletkezik. Eképpen minden belégzést és kilégzést a SO-HAM mantra kíséri, melynek jelentése: „Én AZ vagyok” (Isten vagyok). Ez a hatalmas energiával telített életlevegő Isten ajándéka. Az emberi léthez elengedhetetlenül szükséges. Az ember valódi természete nem az evésben, ivásban és szórakozásban rejlik. Bárhová kerültök, az emberek elsősorban a jellemetekre figyelnek. Mindig úgy kell viselkednetek, hogy mások azt mondhassák: „Nézd, milyen helyesen viselkedik. Öröm vele beszélgetni. Öröm ránézni.” Csakis a jó tulajdonságaitok hoznak számotokra boldogságot és örömet.
Az embernek kötelessége helyesen használni az öt éltető energiát (panchaprana), az öt elemet (panchabhuta) és az öt érzéket (panchadriya). Az elfogyasztott ételnek szattvikusnak – tisztának – kell lennie. Nem helyes túl erős ételt enni. Nem kell a nyelv szeszélyeit követni. Máskülönben egész életetek hiábavalóságokkal telik el. Azért kell enni, hogy csillapítsuk éhségünket, nem azért, hogy különböző finom ízeket kóstolgassunk.

Nincs magasztosabb adomány, mint ételt adni az éhezőnek,
Nincs magasztosabb Isten, mint szüleink,
Nincs nagyobb jutalom, mint a jó emberek társasága.
(Telugu vers)

Az Igazságnál nincs magasztosabb dolog. Csak egy igazság van, nincs másik. Jó emberek között te magad is jóvá válsz. Kik az igazi barátok? Csak a jó emberek lehetnek igaz barátaitok. Mondd meg, kik a barátaid, és én megmondom, ki vagy. Ezért kell nektek mindig a jó emberek társaságát keresnetek, jó emberekkel beszélnetek, és jó emberek között élnetek. Csak így válhattok jókká. Ellenkező esetben elrontjátok jellemeteket. A jó barátok mindig arra törekszenek, hogy egymás javát szolgálják, és egymás átalakulásában segítsenek. Ha barátotok valamilyen oknál fogva letévedt a helyes útról, mi haszna van barátságotoknak, ha nem igyekeztek őt visszavezetni az igaz útra? Másfelől, ha ti fordulnátok helytelen irányba, a ti barátotoknak kötelessége segíteni nektek, hogy visszataláljatok a helyes útra. Az igaz barátság jele az igyekezet, hogy egymást helyes útra segítsük. De manapság a barátok csak köszönnek egymásnak, és továbbmennek. Ez helytelen hozzáállás. Ahelyett, hogy gyorsan elköszönnek (goodbye), jó fiúvá (good boy) kell válniuk. A mindennapi életben az igazság útját kell követnetek. Csak akkor lehet benneteket valóban a megkülönböztetés képességével rendelkező, muvelt és bátor embereknek tekinteni. Ha ti áldozatos tettekre képes, jó emberek vagytok, mások is követni fognak benneteket. Ám, ha helytelenül viselkedtek, senki még csak rátok sem fog nézni. Csupán a jellemtelen emberek fogják társaságotokat keresni. Ez nem fogja lelki fejlődéseteket szolgálni.
Azt mondjátok: „Ez a barátom”. De meddig fog tartani ez a kapcsolat? Csak egy ideig. Késobb, ha ez az ember nem figyel a szavaitokra, vagy nem teljesíti akaratotokat, meggyûlölitek. Ellenségekké váltok. Nagyon körültekintőnek kell lennetek, amikor barátságot köttök valakivel. Viselkedésünk az élet minden területén a másokhoz való viszonyunkról tanúskodik. Bárhol, bármely országban legyetek, viselkedjetek helyesen! Tiszteljetek minden embert! Szeressetek mindenkit! Senkit nem szabad gyûlölnötök! Szerezzetek jó hírnevet magatoknak.
Nem a tudományos fokozatok tesznek bennünket naggyá. Hány „tudományok doktora” van manapság szerte a világon! Hány magasan képzett ember hagyta el az országot? Jobbá vált-e egy kicsit is a világ általuk? Országunk valójában éppen az ilyen úgynevezett „képzett” emberek miatt veszíti el nagyszerûségét. Ne törődjünk az ilyen „nagy” emberekkel. Elegendő, ha az emberek tisztelettel üdvözlik egymást (namaszkar), és érdeklődnek egymás boldogulása felől. Ez már magában véve nagy dolog. A képzettség megszerzésével párhuzamosan, az embernek ki kell fejlesztenie magában a szerénységet és az alázatot. Csak az ilyen diákok nevezhetők igazi diákoknak. Nyoma se legyen bennetek az önzésnek, büszkeségnek, fellengzősségnek és ehhez hasonló tulajdonságoknak!
A tegnapi darabban az egyik diák nagyon jól alakította Prahlada szerepét. Nagyon kedves hangja volt és nagyszerûen játszotta el szerepét. Prahlada apja Hiranyakasipu gyûlölte Istent, ezért bûnhődnie kellett. Isten Narasimha Avatár (ember-oroszlán) képét öltötte magára, és megölte őt. Ha igaz és erényes életet élünk, halálunk is kegyes lesz. Jó hírnevet kell szereznünk. Születésünktől halálunkig példás életet kell élnünk. De az emberek nem akarnak hallgatni a jó szóra. Csak a rossz tanácsokra hallgatnak, s így tönkreteszik magukat. Időnként, amikor vonaton vagy buszon utazunk, koldussal találkozunk, aki gyönyörû hangon énekli Ráma nevének dicsőségét (Rámanama). Útitársaink boldogan, teljes áhítattal hallgatják az éneket. Amikor a koldus befejezi dalát, és szedelődzködik, az emberek dicsérik, és az mondják: „Nagyon szépen énekeltél, és örömet okoztál nekünk”. Hálájuk jeléül csekély adományt adnak. Az élet akkor telik meg értelemmel, ha örömet szerzünk másoknak. E csarnokban nagyon sok diák gyûlt most össze. Az ilyen alkamakkor osszátok meg egymással nemes gondolataitokat és szavaitokat. A jó gondolatok, jó szavak és jó cselekedetek az Isteni minőség jelei. Fejlesszétek a nemes jellemvonásokat magatokban! Amikor hajnalban szemben álltok a nappal, árnyékotok tízszer hosszabb nálatok. Ahogy a nap feljön, árnyékotok egyre rövidebb lesz. Délben a nap pontosan a fejetek fölött áll, árnyékotok pedig pontosan alattatok van. Hasonlóan, amikor Istenhez törekedtek, az illúzió (Maya) árnyéka fokozatosan a hátatok mögé kerül. Azonban, amikor Istentől eltávolodtok, Maya árnyéka egyre növekszik előttetek.

Szeretet Megtestesülései!
Minden diákunk arany. Milyen arany? Tiszta huszonnégy karátos arany. Bárhová kerüljenek, bármiben is vesznek részt – sportban, tanulásban, beszélgetésekben –, minden cselekedetükkel jó hírnevet szereznek maguknak. Ez az oka annak, hogy az emberek mindenütt dicsérik őket: „A Sri Sathya Sai Oktatási Intézet diákjai példamutatóan viselkednek.” Ha rájuk néztek, arcukon Sai Baba fényét látjátok visszatükrözodni. Chennai (Madrasz) városában január 19-én kezdődik az Ati Rudra Yajna áldozathozatal ünnepe. De Chennai lakói nem magát az ünnepet várják, hanem Swami diákjainak érkezését. Várakozással mondják: „Úgy tudjuk, Sai Baba a diákjaival jön el hozzánk, hogy részt vegyen a Szertartáson (Yajna). Diákjai már magában véve is példaképek számunkra.”
Napjainkban a képzés elveszíti szentségét a tudományos ismeretek helytelen használata következtében. A tudósok meg akarják változtatni a természet törvényeit. Azt akarják, hogy a fa termést hozzon, ezért beoltják. Azt akarják, hogy a tehén több tejet adjon, ezért leölt állatok belsőségeivel etetik. A tudósok azt gondolják, ha így járnak el, a tehén erősebb lesz, és több tejet ad. Napjainkban a víz is szennyezett. Az ember összes betegsége abból ered, hogy szennyezett vizet iszik. A gyümölcsök férgekkel és baktériumokkal fertőzöttek. Régebben a füge nagyon ízletes táplálék volt. Ma már az is baktériummal és egyéb szennyeződéssel fertőzött. Ennek az az oka, hogy a növényeket szennyezett vízzel öntözik. Az embereknek fogyasztás előtt meg kell tisztítaniuk, fel kell forralniuk a vizet. Háromszázmillió rúpiát költöttünk arra, hogy Chennai lakosai számára a Krisna folyóból tiszta ivóvizet biztosítsunk. Magam is láttam, hogy a gyermekek a szennyvíztárolóban fürdenek, és ugyanazt a piszkos vizet isszák. Nagyon sajnáltam őket. Akkor úgy határoztam: „Addig nem megyek Chennai városába, amíg nem látjuk el a várost tiszta ivóvízzel.” Ez tíz évvel ezelott volt. Mára elláttam őket tiszta ivóvízzel. Most, hogy a gyermekek tiszta vizet ihatnak, és boldogan játszhatnak, elutazok Madraszba.
Csak akkor lehetünk egészségesek és boldogok, ha tiszta vizet iszunk, és egészséges ételt eszünk. Így vigyázhatunk egészségünkre. Ennek ellenére, a diákok egy része nem megfelelő ételt fogyaszt. Õket az ételek sokfélesége vonzza. Kérlek, ne az ízek élvezetét keressétek! Nektek magatoknak kell eldöntenetek, hogy az étel, amit megesztek, használ-e egészségeteknek. Csak ekkor lesztek egészségesek és boldogok.

Drága Diákok!
Tanuljatok jól! Ne vesztegessétek időtöket! Szabadidőtökben csak jó könyveket olvassatok! Járjatok az Istenhez vezető helyes úton, és váljatok nemessé. Csak a Sri Sathya Sai Oktatási Intézet diákjai képesek átalakítani, és jó polgárokká tenni az embereket az egész világon. Legyetek jók, és tegyetek másokat is jóvá! Kerüljétek az olyan rossz tulajdonságok megnyilvánulásait, mint a sóvárgás (kama) és harag (krodha). Ma diákjaink bemutatják a ”Sri Krisna Rayabaram” címû színdarabot. Mindannyian tudjátok, hogy a Mahabharatában a háború idején a gonosz Kauravák különféle nehézségeket okoztak a Pándava testvéreknek. De a Pándavák nagyon nemes jellemûek voltak. Elméjük tiszta volt. Minden tőlük telhetot megtettek, hogy segítsék a Kauravákat. Felidézek egy rövid történetet, hogy bemutassam, milyen tiszta szívûkek voltak.
Amikor Kunti, a Pándavák anyja meghallotta a szomorú hírt, hogy az Úr Krisna elhagyta a földi létet, összeesett és kilehelte lelkét. Legidősebb fia, Dharmarája, aki élete utolsó pillanatában mellette volt, anyja fejét a térdére fektette. Négy fivére, Bhima, Arjuna, Nakula és Sahadéva körülvették őt. Ekkor Dharmarája így szólt hozzájuk: „Drágáim! Védelmezőnk, az Úr Krisna megtért égi otthonába. Ezért mi sem maradhatunk tovább e világban.” Magához hívta Bhimát és megkérte, készítsen elő mindent anyjuk temetéséhez. Magához hivatta Arjunát is, és utasította, hogy készítse elő Parikshit királyi megkoronázását. Ezután magához hívta két legkisebb fivérét, Nakulát és Sahadévát és így rendelte nekik: „El kell indulnunk utolsó nagy utunkra a Himalájába. Tegyetek meg minden előkészületet.” Dharmaraja egyrészt megszervezte édesanyja temetését, másrészt öccse unokájának megkoronázását, hogy biztosítsa az uralkodói dinasztia folytonosságát. Képes-e bárki így viselkedni ilyen szomorú helyzetben? Így egy időben teljesítette minden kötelességét, akkor és ott.
A Pándavák elindultak utolsó útjukra. Draupádi, Bhíma, Arjuna, Nakula és Sahadéva meghaltak az út felénél. Dharmarája folytatta vándorlását, és először a pokolba (naraka) érkezett meg. Nagyon sok embert látott ott, akik különböző kínokkal vezekeltek bûneikért. Amint Dharmarája belépett a pokolba, ez enyhülést hozott az emberek szenvedéseire, és boldoggá tette őket. Felmerül a kérdés, Dharmarája vajon miért került először a pokolba? Õ életében soha nem hazudott. A háborúban azonban egyszer azt mondta: "Asvattháma hatha kundzsarah", ami azt jelenti: „Asvattháma elefánt meghalt“. Az ’elefánt’ szót egészen halkan mondta ki, a többit hangosan kiáltotta, hogy Dronacharja, a hatalmas harcos a sokkoló hír hallatán meghaljon. Sajnálatos módon Dronacharja fiát is Aswatthámannak hívták. A háború zajában és zurzavarában Dronacharja nem hallhatta meg az elefánt szót, és félreértette Dharmaraja szavait, azt gondolva, hogy fia halt meg. Mivel nem tudta elviselni bánatát, a harcmezon eldobta íját és nyilait. Így Dharmarája, egy hazugság kimondásával, közvetetten felelős volt Droncharja haláláért. Ezért kellett némi időt a pokolban töltenie.
Ezután, mikor Dharmarája a pokolból elindult a mennybe, a bûnhődő emberek a lába elé vették magukat, és imádkozva kérlelték: „Kérünk, ne menj el! Maradj velünk, hozz nekünk boldogságot!” Dharmarája így válaszolt. „Kedveseim! Nem tudok nem engedelmeskedni az Isteni rendelésnek!”, és elindult a mennybe. Bárhol legyünk is, ha jó cselekedeteket viszünk véghez, az életben csak jót fogunk tapasztalni. A jó munka nemes gyümölcsöt terem.

Drága Diákok!
Amint letettétek záróvizsgáitokat ebben az Intézetben, folytathatjátok tanulmányaitokat valamely másik intézményben. Ám az egyre magasabb fokozatok megszerzése mellett, viselkedésetekkel is mutassatok jó példát másoknak. Ne foglalkozzatok hamis dolgok terjesztésével, legyetek igazságosak, és ne térjetek le az igaz útról! Kövessétek mindig az igazság útját, és halhatatlanok lesztek.
Krisna kinyilatkoztatta: „Mamaivamso dzsivaloke dzsivabhuta szanatana” - A minden élőlényben lakozó Atma (lélek) az Én részem. Soha nem szabad elfelejtenetek ezt az igazságot. Bárhol tanuljatok is, erre mindig emlékezzetek!

Ezután Bhagavan megkérdezte: „Nehézséget okozok nektek?”
A diákok kórusban válaszolták: „Nem. Swami!”
Az én feladatom az, hogy boldoggá tegyelek benneteket, ügyeljek fejlődésetekre, megóvjalak titeket minden fájdalomtól és szenvedéstől, és örömet okozzak szüleiteknek is. A Ti boldogságotok – az én eledelem. Nincs szükségem más ételre. Ez az étel nekem elegendő. Életetek legyen mindig boldog és áldott! Számos nehézséggel találkoztok majd, ezeket győzzétek le, és haladjatok tovább. Manapság egyesek hamis állításokat terjesztenek: „Sai Baba népszerûsége napról napra nő. Sai Baba minden külföldiből hindut csinál.” Ezek az emberek irigyelnek engem. Ezért írnak az újságokba mindenféle badarságokat. Ne vegyetek tudomást ezekről az írásokról. Bízzatok szilárdan saját lelkiismeretetekben. Bármit mondjanak, mivel abszurd, ne törődjetek vele! Mindehhez Nekem semmi közöm! Bízzatok a lelkiismeretetekben! Minden, amit teszek, szolgálja a közösség javát!
Amikor valaki megsért benneteket, gondoljatok arra, hogy ő csak a testeteket sérti meg, és nem titeket, magatokat. Amikor valaki hangosan szidalmaz benneteket, hagyjátok, hogy elszálljon a levegőbe. Ha pedig valaki magában szidalmaz benneteket, a bántás nem ér el hozzátok. Ezzel ne foglalkozzatok. Higgyetek szilárdan Istenben! Legyen ez a hozzáállásotok. Isten minden élőlényben eredendően jelenvaló. A név és forma lehet különböző, de Isten csak egy van. Õ minden élőlényben jelen van. Ti mindannyian az Isteniség megtestesülései vagytok! Ápoljátok ezt az érzést magatokban! Ne erősítsétek a magasabb és alacsonyabb rendûség érzetét! Mindannyian egyek vagyunk. Mélyítsétek el hiteteket Isten Atyai mivolta, és az ember testvériségének elvében, s éljetek nagyon boldogan!

Drága Diákok!
Kívánom Nektek, hogy valamennyiőtök befejezze az elsőévet, és kiváló eredménnyel vizsgázzon.

(Bhagavan a „Hari Bhaja Nabhina Sukha Shanthi Nahi…” kezdetû dallal zárta beszédét.)

---

| Chinna Katha tanmese | Karácsonyi beszéd | Sankranti beszéd |
Lap tetejére | Ugrás a Sanathana Sarathi Menübe |