Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó

 – DOLGOZZUNK EGYÜTTES ERŐVEL
A FALVAK FEJLESZTÉSÉÉRT –

 – Bhagavan 2007. március 20-i, Ugadi Üzenete,
Prashanti Nilyam, Sai Kulwant Csarnok –

Szeretet Megtestesülései!
A telugu naptár szerint Prabhava és Akshya között hatvan év van. Ezeket az éveket más néven Vibhava, Sukla, Pramodutha, Prajotpatthi, Angirasa, Srimukha, Bhava, Yuva, Dhathu, Easwara, Bahudhanya, Pramadhi, Vikrama stb. nevezik.Ez a ciklus a hatvanadik évben éri el csúcspontját, amit Askhaya-nak neveznek. E test is az Askhaya évében született, és hatvan év elteltével egy újabb Akshaya év következik. A korszak százhúsz év elteltével ismétli önmagát.

Dédelgessetek nemes álmokat

A jelenlegi év, melyet Sarvajit-nak neveznek, nagy jelentőséggel bír az ember Istenségének felismerése tekintetében. Az embernek megszámlálhatatlan vágya van. E Sarvajit év jelentőségteljes a nemes álmok beteljesülése, és a különféle – morális, fizikai, vallási, tudományos és spirituális – területeken való előrehaladás szempontjából. Semmi sem állhat az ember útjába, ha szent célokat tűz ki maga elé. Élete során mindenki győzedelmeskedhet, ha szentséges vágyai vannak. Ezért az embernek nemes ideákat kell kifejlesztenie, és szilárdan ki kell tartania mellettük. Minden nemes erőfeszítés beteljesedéséhez Sarvajit a győzelem éve. Az egész hatvan évből ez a legjelentőségteljesebb időszak. Az év elnevezése maga is a minden területen megnyilvánuló emberi törekvés diadalát jelzi. ‚Jit‘ a győzelmet, Sarvajit pedig a sokoldalú győzelmet jelenti. Ezért, ha fejlődést és előrehaladást szeretnétek elérni az életben, nemes célokat kell kitűznötök magatok elé. Még senki sem szenvedett az életben, akinek nemes vágyai voltak. Ezért töltsétek meg szíveteket szent eszmékkel, s tapasztajátok meg a boldogságot és áldást.
Párváti nevezte el ezt az évet Sarvajit-nak. Az étel és alvás megvonásával éveken keresztül folyamatosan vezekelt, hogy elérje az Úr Isvárát. Isvárát megnyerte az istennő vezeklése, ezért megjelent előtte, és azt kérdezte: „Miért mutatod be ezt az áldozatot?” „Azért, hogy elérjelek Téged.”- felelte Párváti. Ekkor Isvárá azt válaszolta, „Vágyad beteljesült. Elértél Engem.” Célja elérése előtt sok Istenség próbálta Párvátit az Úr elérésének szent céljáról lebeszélni. Így szólt tanácsuk:

„Ó, Govri! Oly fiatal vagy még, Szambasíva pedig idős:
Haja fürtökben lóg és tigris bőrt visel:
Egy bikán lovagol, és állandóan úton van:
Kígyókkal ékesíti magát:
Hogyan követheted őt?
Mindezt nem tudtad?
Nincs saját háza és a hamuval borított földön alszik.”
(Telugu vers)

„Miért vágysz olyasvalaki után, aki idős és házról házra jár koldulni?” – faggatták. Párváti azt válaszolta, „Ti csupán a testét látjátok, és meg sem próbáljátok felismerni a benne lakozó Én elvét. Én ezt az Isteni Én princípiumot kívánom elérni, mely semmilyen változásnak nincs alárendelve.” Ezután Párváti követte Isvarát, és boldogan éltek. Azóta nevezik Sarvajit-nak az Újév napját (Ugadi), mióta Párváti minden nehézség felett győzedelmeskedve, beteljesítette vágyát. Párváti nevezte el így ezt az évet. Sarvajit évét a Sarvadhari, Virodhi és Vikruthi évei követik. Vikruthi képviseli az összes rossz dolgot. Ezután Nala, Pingala, Kalayukthi, Siddharthi, Roudri, Durmukhi, Dundubhi, Rudhirodgari, Raktakshi, Krodhana évei következnek. Az ember csak ezeket követően érheti el az Akshaya évet. Isten mindig az Akshaya évében ölt testet. E test is az Akshaya idején, a kora reggeli (Brahmamuhurta) órákban született. Ha megértjük minden dolog belső jelentését, tudatában leszünk, hogy mi a jó és mi a helytelen.

Ivóvíz ellátás Madrasz lakosainak

Párváti Istennő látja el az egész világot vízzel. E kegyet Isvarától kapta. A Gangesz folyó Párváti Istennő megjelenési formája. Ezért a Gangesz folyót Istennőként imádják. Néhány évvel ezelőtt ellátogattam Andhra Pradesh egyik körzetébe, Kelet-Godavari-ba. Autóval utaztunk Madraszba. A közelben volt egy Vörös Domb nevű hely, ahol egy nagy víztározó épült. Megtudtam, hogy az egész várost innen látják el vízzel. A tározóban azonban egyáltalán nem volt víz. Hogyan lehet akkor a várost ellátni? Persze némi esővíz összegyűlt a mélyedésekben. Láttam, amint a gyerekek ezekből a pocsolyákból itták a szennyezett vizet. Azt is megtudtam, hogy ugyanezt az esővizet használják szomjuk oltására és főzésre is. Néhány hívő megkérdezte: „Swami! Mikor töltik fel ezt a víztározót vízzel?”
Hogy bármit megvalósíthassunk, megfelelő körülmények – idő, tett, ok, feladat (Kala, Karma, Karana, Kartavya) – együttes jelenlétére van szükség. Szem előtt tartva ezt az igazságot, így válaszoltam nekik: „Tíz évig nem jövök Madraszba. Majd csak akkor térek vissza, ha a város minden lakójának jut tiszta ivóvíz.” Azóta eltelt tíz esztendő. Megtartottam az ígéretemet, Madrasz egész területén megoldódott a vízellátás. Még öntözésre is jut elegendő. Az angolok, akik India függetlenné válása előtt az országot irányították, kétszáz évig tartózkodtak Madraszban. Akkoriban nem voltak megfelelő utak és autók. Lóháton közelítették meg a távoli helyeket és hegyeket vízforrások után kutatva. Azonban ittlétük alatt nem sikerült az ivóvízellátást megoldaniuk. Amikor a vízhiány már égetővé vált, a gazdagok megtehették, hogy tartályokban tárolt vizet vegyenek a fúrt kutak tulajdonosaitól. És a szegények? Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltak, mert nem volt pénzük vízre. Egy nap Madraszban, Teynampetben jártam. Sokan körém gyűltek, és így szóltak: „Swami! Nincs ivóvizünk.” Sok gyerek is volt köztük, mivel aznap tanítási szünet volt az iskolában. Mind körülvettek, és így könyörögtek: ”Swami! Szükségünk van vízre!” Így feleltem: „Drága gyermekeim! Lesz majd ivóvíz. Teszek azért, hogy tiszta vizet ihassatok a Krishna folyó vizéből.” Így is történt, ígéretemet beteljesítettem.
Az angolok azt az ígéretet tették, hogy a három folyót, a Gangeszt, Godavarit és a Krishnát szabályozzák, és egyesítik. De nem léptek az ügy érdekében. A Godavari vize kiszárad, mielőtt a tengerbe ömlene, tehát nem hasznosítható. Csakis a Krishna vizét lehet felhasználni, mert most is bőséges mennyiségű víz van a folyóban. Sok duzzasztógátat és tárolót építettek a Krishnán, így elegendő víz jut ívásra és locsolásra is. A madrasziak nagyon boldogok, hogy tiszta vizet ihatnak. Jelenlegi látogatásom során ismét elmentem Teynampetbe. Az emberek így lelkendeztek: „Swami! Tiszta, friss vizet ihatunk! Hogyan is fejezhetnénk ki hálánkat Irántad? Lehetetlen szavakba önteni, amit Irántad érzünk!” Azt válaszoltam nekik, hogy „Igyátok a vizet és legyetek boldogok. Ez elegendő számomra. Semmi másra nincs szükségem.”
Isten bármit megtehet. A tudatlan emberek azonban nem ismerik fel az Istenséget. Az ilyen embereknek meg kell tanítani ezt a leckét. Egyesek hatalmas vagyonra tettek szert. Azonban ezek az emberek egy fillért sem adnának a szegényeknek. Akkor mit is várhatnánk tőlük? Ezért így szóltam a teynampeti hívekhez: „Nem szükséges senkitől semmit kérnetek. Isten, aki az Univerzumot teremtette, mindent megadhat nektek. Hozzá imádkozzatok, ha bármire szükségetek van.” Az emberek szívből jövő imái meghallgatást nyertek. A megfelelő intézkedések folyamatban vannak, hogy a vezetékes víz minden házba és kunyhóba eljuthasson. Mostantól mindenki tiszta vizet ihat. Az én szívem csordultig nektárral van telve! Mások boldogsága az én boldogságom. „Lokah Samasthah Sukhino Bhavanthu” – Legyen a világon minden ember boldog! Tekintsétek mások boldogságát saját boldogságotoknak! Ez az ima valódi jelentése. Ti is így imádkozzatok!

A Kelet és Nyugat Godavari Sri Sathya Sai Ivóvíz Tervezet

A következő feladat az volt, hogy ivóvízzel lássuk el Kelet és Nyugat Godavari kerületeinek magasan fekvő részeit. Nyugat Godavari térség elnöke, Dr. Bhaskara Rao is itt van most közöttünk. A tervezet igazán nehezen megvalósítható része az volt, hogy az alacsonyabban fekvő területekről a vizet elvezessük. Azt mondtam a munkálatokban résztvevőknek: „Tegyétek a dolgotokat; a megoldásról majd én gondoskodom.” Megbíztam Ramakrishnát, a Larsen & Toubro cég egykori alelnökét, valamint Kondal Rao-t, Andhra Pradesh kormányzatának korábbi főmérnökét, hogy felügyeljék a munkálatokat. Miután az ott lakók látták, mi történik, meglepetten így kiáltottak: „Hogy jutott fel ide a víz? Hogyan lehetséges ez?!” Ezt nem is lehet szavakkal kifejezni. Látni kell, hogy hihetővé váljék. A hegyekben lakók nem úgy élnek, mint a többiek. Nem hagyják el otthonukat, és nem is érintkeznek a lent élőkkel, mert félnek tőlük!
Így panaszkodtak: „Swami! A Godavarit övező hegyekben élünk. De mind a mai napig még egy cseppet sem ittunk a vizéből.” Most pedig kimondhatatlanul boldogok, hogy tiszta vizet ihatnak, ami a kiépített vízvezetéken jut el hozzájuk. Így az ott lakók legnagyobb megelégedésére a tiszta víz sok faluba eljut. Sokan közülük, főként az asszonyok eljöttek ide Prasanthi Nilayamba. Miután látták Prashanti Nilayamot és az itt élőket, ezt mondták: „Nagyon szerencsések azok az emberek, akik e szent földön élhetnek! Persze mi is azok vagyunk, hogy Swami közelébe kerülhettünk.” Saját szerzeményű anyanyelvi dalaikkal és táncukkal boldogan fejezték ki Swami iránt érzett hálájukat. Dalaik így szóltak: „Swamitól kaptuk az ivóvizet. Egy cseppet sem szabad elpazarolnunk. E víz az életben maradásunkat szolgálja.” A dalokat hozzá illő zenei (Raga) kísérettel, kórusban énekelték, és együtt táncoltak. Nagyon örültek, hogy Swami megoldotta a vízellátással kapcsolatos gondjaikat. Korsóikat vízzel töltik meg, és bambusz rudakon (Kavadi) szállítják haza. Nagy boldogsággal tölti el az embert, ha látja ezt az örömtől visszhangzó vidéket. A városiak sokat tanulhatnak ezektől az emberektől, akik ilyen boldogan és elégedetten az élnek.
Tegnap Rámakrishna és Kondal Rao meglátogattak, és így fohászkodtak: „Swami! Kérünk, hogy látogasd meg a Kelet és Nyugat Godavariban élő falusiakat. Szüntelenül azért imádkoznak, hogy Swami ellátogasson hozzájuk.” Ígéretet tettem, hogy felkeresem őket. A közeljövőben Rajamundry-ba készülök. De onnan sehogy sem tudok hozzájuk autóval eljutni. Falvaikat csak gyalog lehet megközelíteni. Ezért így fogadkoztak: „Nem szeretnénk, hogy Swami megerőltesse magát. Ha kell, majd a vállunkon visszük el.” A falubeliek így fejezik ki örömüket.

Bhagavan Új Falufejlesztési Programba kezd

Ezen a szent ünnepen, Ugadi napján, elindítjuk az új, falufejlesztési programot. A falvakban minden házat ki kell takarítani. Megfelelő programot kell indítani, hogy a házakat kívülről és belülről is megtisztítsák. Az itt élő gyerekeknek is ápolt, tiszta és egészséges személyekké kell válniuk. Az a kívánságom, hogy ezt a szolgálati programot faluról falura járva valósítsátok meg. Persze ennek a tervezetnek a megvalósítása hatalmas költségekkel jár. Ám a kiadások miatt nem aggódunk. A pénz jön és megy, de a mások által nyújtott segítség örökre megmarad. Ezért minden lehetséges eszközt meg kell ragadni a falvak fejlesztése érdekében. E programot mától, Ugadi szent napján indítjuk útjára. Idősek és gyerekek, szegények és gazdagok együttes erővel tevékenykedhetnek e tervezet sikeres megvalósításáért. Az önzetlen szolgálatnak egyesítenie kell az embereket. Az egység szellemét kell erősítenünk, s a városok és falvak lakóinak egyaránt össze kell fogniuk, és együtt dolgozniuk. A mai naptól hozzákezdünk e feladat megvalósításához. E program nagyon hamar kezdetét veszi. Az acél, hogy mához egy évre, az Ugadi napján e tervezet az összes falura kiterjedjen. A diákokat is beleértve, mindenkinek csatlakoznia kell e szolgálati programhoz, melyre Istennek felajánlott szolgálatként kell tekinteni. Az ember szolgálata Isten szolgálata.
Manapság nagyon elkülönülünk egymástól. Azonban ki kell fejlesztenünk az egység szellemét, ezzel egységessé téve az országot. A Madraszban gyakran megtartott találkozók alkalmával számos Szakszervezeti Miniszter, Miniszterelnök, India különböző Állami Kormányzói, több I.A.S. hivatalnok és hatalmas tömegek gyűltek össze. A Madraszban megnyilvánuló egység szellemét szem előtt tartva kell részt vennetek a falufejlesztési programban. Ha mindannyian összefogunk, akkor az egész világ hamarosan eggyé válik. Szilárd elhatározással kell részt vennünk e feladatban. Soha ne folyamodjatok pénz gyűjtés céljából másokhoz! Én magam fogok mindent megadni! Bármire van szükségetek, csak kérjetek Tőlem, én megadom nektek. Bárkinek végeztek szolgálatot, az Hozzám jut el, ahogyan a folyó eléri az óceánt, hogy eggyé váljon vele. Soha ne féljetek. Habozás nélkül kérhettek Tőlem bármit: mindent megadok nektek. Férfiak és nők egyaránt vegyék ki részüket e munkából.

Egész Indiának tisztává, gyönyörűvé és egységessé kell válnia

Nemrégiben egy csoport Bombay-i hívő érkezett Prashanti Nilayamba. Mindannyian nagyon gazdagok voltak. „Bombayhoz közel szeretnénk egy oszlopot emelni a tengerben. Több száz méter magas lenne, tetején Sai Ram felirattal. Miután elkészülnek a tervek, eljövünk Prasanthi Nilayamba, Swami darshanjára.” – tervezgették. Éjjel kivilágítják, hogy messziről látható legyen. Több tíz millió rúpiába fog kerülni. Nem kétséges, hogy a Bombay-i hívek rengeteget dolgoznak. Minden, amit tesznek, jó, azonban Bombay városa nagyon piszkos. Mindenek előtt a várost kell megtisztítani a szennyeződésektől. Korábban néhány ember kísérletet tett erre, de nem jártak sikerrel. Ennek az az oka, hogy dagály idején a tenger szintje megemelkedik, és elönti a város néhány alacsonyabban fekvő részét. Mindannyian tudjuk, hogy a víz az alacsonyabb szint felé folyik. Amíg a szennyvizet nem szivattyúzzák ki, a város nem lesz tiszta. Bombay lakosai biztosan képesek lesznek ezt véghezvinni. Ezért kijelentettem, „Tegyétek a dolgotokat, és biztosan eljövök.” Ha összefognak, minden feladatot meg tudnak oldani. Ráadásul a szükséges türelemmel és kitartással is rendelkeznek. Bízom benne, hogy egész India tiszta és gyönyörű lesz, s minden lakosa békében és boldogságban fog élni. Swami boldogsága mások boldogságán múlik. Az én boldogságom nem független a ti boldogságotoktól. Ha ti boldogok vagytok, én is az vagyok. A ti boldogságotok az én boldogságom. Ezért bármilyen munkába kezdtek, tegyétek azt mások békéje és boldogsága érdekében.
Az embernek mindenek előtt vízre van szüksége. A víz az élet fenntartója. Étel nélkül néhány napig élhetünk, de víz nélkül nem. Ezért bőséges eső fog esni. Senki sem fog nélkülözni. Valójában azért jöttem, hogy megmentsem a világot a katasztrófától. Azáltal foglak benneteket boldoggá tenni, hogy kijavítom gyengeségeiteket és megbocsátom hibáitokat. Éljetek mindannyian egységben és szeretetben. Úgy gondoljátok, hogy - Prana, Apana, Vyana, Udana és Samana - az ember öt életlevegője, azonban ezek valójában az Igazság (Sathya), Erkölcs (Dharma), Béke (Santhi), Szeretet (Prema), Erőszak-nélküliség (Ahimsa) értékei. Ahol Igazság van, ott az Erkölcs magától megnyilvánul. Az Erkölcs útjának követésével érhetjük el a Békét. A Békéből következik a Szeretet. Az Igazság és Szeretet egymáshoz tartozik. Aki e kettővel bír, mindennel rendelkezik. Hamarosan az egész világ egységessé válik. A diákoknak megfelelő erőfeszítéseket kell tenniük a világ egységesítésére vonatkozóan. A fiatal fiúk és lányok jó felépítésűek, és kiváló fizikai, mentális és spirituális energiával rendelkeznek. Erőiket megfelelőképpen hasznosíthatják. Ne használjátok helytelenül érzékeiteket! Csak akkor lesztek képesek nagy szolgálatot tenni a világnak. Nem elég csupán a templom falait tisztára mosni; minden házat ki kell takarítanotok. Az embernek csak ilyen házakban szabadna lakniuk.

Az érinthetetlenek (harijan) házába tett látogatás

Korábban az érinthetetlenek házai a falun kívülre estek. Azonban én ellátogattam ezekbe a házakba is. Élt ott egy Nagappa nevű ember. Veje, Ramulu harmadik osztályos koromig volt a tanárom. Hallott egy keveset Swamiról. Egy nap, vendégségbe hívott magához. Amikor elmeséltem ezt Subbammanának, megpróbált lebeszélni róla. „Swami! Elmész egy érinthetetlen házába? Kérlek, ne tedd.” Azonban én kitartottam elhatározásom mellett. Megkértem, hogy jöjjön el velem. Subbamma az ortodox brahmin közösséghez tartozott. Ennek ellenére úgy döntött, hogy követni fog. „Mindent megteszek Swami kedvéért.” Én mentem elől, ő pedig követett. Ramulu mutatta az utat. Ahogy Nagappa házához értünk, az egész környéket finom, édes illat árasztotta el. Megkérdeztem az ott lakókat, honnan ered ez a finom illat. Ramulu azt felelte, „Swami! Nem tőlünk, csakis belőled áradhat.” Beléptem a házba, Subbamma boldogan követett. Ekkor hatvankét éves volt. Egy alumínium tányérból rizzsel kínáltak. Csak az volt nekik. Akkoriban még nem volt divat a rozsdamentes acél tányér. Subbammának egy másik tányérban szolgálták fel az ételt. Brahmin származása miatt Subbamma először felsőbbrendűnek érezte magát, de később Swami tanácsára változtatott viselkedésén. „Szégyelld magad!” – gondolta – „csak nem fogsz itt felsőbbrendű érzéseket táplálni magadban?” Boldogan ette meg az ételt Swamival társaságában. Amikor visszatértünk a faluba, mindenki összegyűlt és azt mondta, „Subamma érinthetetlenné vált, a faluban senki sem fog hozzá közelíteni.” Subamma így válaszolt, „Pont ez az, amire vágyom. Senki se érjen hozzám. Nekem elég, ha kizárólag Swami ér hozzám. Nincsenek gyermekeim. Sem lányaim, akiket más falvakba férjhez adhatnék, sem unokáim, akik engem meglátogatnának. Elég, ha Swami velem van.” Gyakran főzött a híveknek. Bőkezűségéért a szerencse azzal kedvezett neki, hogy földjei bőséges termést hoztak. Egy évben két-három alkalommal arathatott. Ilyen mennyiségű rizst nem lehetett a házban tartani, ezért a hántolatlan rizst egy külön e célra felépített magtárban tárolták. Így Subbamma egész életét Swami szolgálatának szentelte. Egy nap megkérdeztem tőle, „Subbamma, mit szeretnél?” Azt válaszolta, „Swami! Nincsenek világi vágyaim. Számomra az is elég, ha isteni kezedből ihatok, mielőtt elhagyom e földi testet.” Ígéretet tettem, hogy teljesítem kívánságát.

Subbamma üdvözülése

Egyszer autóval jöttem vissza Madraszból. Subbamma egy nappal előtte húnyt el. Rokonai testének hamvasztását készítették elő Bukkapatnamban. Amint megláttak, futottak elém, mondván, „Subbamma tegnap meghalt.” Azt válaszoltam, „Ez csupán a ti érzékcsalódásotok. Subbamma nem halt meg. Nem hagyja el testét, mielőtt velem találkozna.” Visszafordultam az autóval, és a házához hajtottam. Ekkor még Subbamma anyja is élt. Nagyon bánatosan így panaszkodott, ”Swami! Egyfolytában rád gondolt, és egész éjjel azt ismételte, Sai Ram, Sai Ram. Állandóan azt kérdezgette, Swami megjött-e már?” Subbamma testét egy lepellel fedték le. Felemeltem a leplet és szólongatni kezdtem, „Subbamma! Subbamma!” Mindenki legnagyobb meglepetésére, kinyitotta a szemét. Ha Isten a szavát adja valamire, semmilyen körülmények között sem felejti el. „Azt szeretted volna, hogy a kezemből itassalak meg, igaz? Itt van, vedd magadhoz.” Kibéleltem bazsalikom levéllel egy vizespoharat, és egy kis vizet öntöttem a szájába. Miután megitta a vizet, a kezemet szorosan fogva a szeméhez emelte, és azt mondta, „Swami! Vártam rád, hogy elindulhassak hozzád. Kérlek, most engedj elmennem.” Jóváhagyásom adtam neki, és ő eggyé vált velem. Emlékére egy lakótelepet építettem, melyet róla neveztem el.
Subbamma nemes lélek volt. Időnként felment a háza teraszára, és az ablakból Iswarammával beszélgetett. Azt mondta neki, „Iswaramma! Te adtál életet Sathyának, de én táplálom. Ezért te vagy Dévaki én pedig Yashoda.” Iswaramma pedig így válaszolt: „Subbamma! Swami sok száz hívét láttad el élelemmel, és saját házadban biztosítottál fedelet számukra. Bizonyosan jutalomban lesz részed e szolgálatért cserébe. Egészen biztosan.” Mielőtt Subbamma elhagyta földi porhüvelyét, elment Iswarammához, és így kérlelte, „Indulni készülök. Gondoskodj Sathya-ról megfelelőképpen.” Mindketten könnyekre fakadtak. A következő napon Subbamma meghalt.

Legyenek gondolataitok és érzéseitek tiszták

Subbamma férjét Narayana Rao-nak hívták. Gyakran üldögélt a házuk előtt álló bazsalikom fa tövében. Amikor rossz útra tért – hogy helyreigazítsam –, megtanítottam a gyerekeknek néhány általam komponált dalt, amit a házuk előtt énekeltek. A gyerekek csapatostól mentek a házuk elé, és a következő dalt énekelték:

„Ne keresd rossz lányok társaságát,
A bűnbeesést biztosan szenvedés kíséri.
Saját közösséged kitagad majd:
Rokonaid elfordulnak tőled, el fognak zavarni:
Mikor meglátnak, barátaid papucsaikkal ütlegelnek majd!”
(Telugu dal)

Amikor a gyerekek Rao háza előtt ezt a dalt énekelték, nagyon zavarba jött. Behívta őket, és megkérdezte, „Ki tanította nektek ezt a dalt?” „Raju volt az, Uram.”- felelték. „Igen, ez igaz. Rajun kívül, ki más tudhat még e rossz szokásomról?”- gondolta. Attól kezdve felhagyott helytelen tevékenységeivel és szokásaival. A házához érkező árurakományból minden gyereknek mangót osztott szét. Akkoriban kezdett divatba jönni a karóra. Nagyrabecsült személynek tartották a faluban azt, aki karórát hordott. De nemcsak őket, hanem azokat is, akik rövidre vágott divatos bajuszt viseltek. E divatról is költöttem egy dalt, amit megtanítottam a faluban élő gyerekeknek.

Az emberek bal csuklóján, bőr szíjon, ezüst medálok lógnak – és ezt divatosnak nevezik!
Furcsa öltözködésük miatt rájuk se lehet nézni, és ezt divatosnak gondolják!
Hosszú bajszukat kis pamacsokra nyírták – és ezt divatosnak látják!
(Telugu dal)

Ilyen dalokat komponáltam, melyet a falusi gyerekek énekeltek, hogy az emberek leszokjanak divathóbortjukról, és szent gondolatokat ápoljanak. Ilyen módszerekkel hoztam változást a gyerekek és felnőttek életében egyaránt. Mától mindannyian vegyetek részt a falvak átalakításának szent küldetésében! Ez nem azt jelenti, hogy a falvakat városokká alakítsátok át. Nem ez a célom. Mindenekelőtt meg kell tisztítani a falvakat. A városok teljesen szennyezettek. Az emberek látszólag tisztának tűnnek, szép nadrágot, inget és nyakkendőt viselnek. Ám gondolataik és érzéseik tisztátalanok. Ha fehér ruhát vesztek fel, hasonlóképpen gondolataitoknak és érzéseiteknek is tisztának kell lenniük. Először magatokat változtassátok meg, mielőtt a világ átalakításához kezdenétek.
Tegnap három fiú bemutatta Iswaramma élettörténetét a Burra Kathából. Nagyon jól adták elő. A Subbammáról szóló leírások is igen találóak voltak. Mindez nagyon boldoggá tett engem. Senki sem írta még meg ily módon történetüket.

(Swami magához hívta Sri Krishna Bhaskart, aki a forgatókönyvet írta, és a három fiút, aki előadta a történetet a Burra Kathából, majd megáldotta őket. Ruhát ajándékozott nekik, és közös fotót készített velük.)

---

Chinna Katha tanmese | Dasara ünnepség | Ugadi |
Lap tetejére | Ugrás a Sanathana Sarathi Menübe |