Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó

– TEGYÉTEK ELMÉTEKET A VÁGYAK MESTERÉVÉ –

– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba Easwaramma Napi ünnepi beszéde,
Sai Sruthi, Kodaikanal 2007. május 27. –

Szeretet Megtestesülései!
Az Easwaramma Napját azért tartjuk, hogy megemlékezzünk arról, amikor Easwaramma elhagyta fizikai testét.

A test öt elemből áll, és előbb vagy utóbb elpusztul,
de a benne lakó nem születik és nem hal meg.
A benne lakó semmihez nem ragaszkodik, Ő az örök tanú.
(Telugu vers)

Értsétek meg az elme fontosságát

Az embert félrevezeti a testhez való kötődés. A test múlékony, elenyésző és nem állandó. Minden, ami születik, csupán átmeneti. Minden, ami e világon keletkezik, szertefoszlik. Csak egyetlen dolog marad meg örökké, az elme. Sok ember ezt majom elmének nevezi. Nem, nem. Ti az emberiséghez tartoztok, és semmi dolgotok a majom elmével. Valójában az elme isteni természetű. Megfelelő erőfeszítést kell tennetek azért, hogy megértsétek igazi természetetét. Csak azok nevezhetők emberi lénynek, akik képesek uralni elméjüket. Sok magasan képzett ember él a Földön, és sokan vannak, akik különféle, magasszintű tudásra tettek szert, s hatalmas feladatok iránt kötelezték el magukat. Ám nem nevezhetjük őket a szó igazi értelmében emberi lényeknek, ha nem képesek uralni elméjüket. Az elme tele van mindenféle jó és rossz gondolattal. Ahhoz, hogy az elmét távol tartsuk a rossztól, csakis a jó gondolatokat szabad elfogadni. Soha ne engedjétek, hogy elmétek rossz dolgokkal foglalkozzon. Lakshmi Istennő mindig csak Narayana nevét ismételte. A Lélek (Atma) Alapelve az Úr Narayanától ered. Nevezhetjük Atmának, elmének vagy Hridayának (szív); ezek mind egyek. Az Atma Narayanát jelent. Az elme is Narayana. Hasonlóképpen, a szív is. Narayanát a szív lakójának (Hridayavasi) is nevezik. Különös fontosságot kell tulajdonítanunk az elmének. Sok ember azonban nem tulajdonít kellő fontosságot neki. Igaz ember az, ki elméjét élete alapjának tekinti. Aki elméje hóbortjaira hagyatkozik, valójában nem emberi lény; csak egy majon. Elméteket a tudatosság központjává kell tennetek. Aki hagyja elmét saját kénye-kedvére szerint kóborolni, az olyan mintha felhagyna az élet alapelvével. Ezért, tegyétek elméteket minden szempontból életetek alapjává. (Ekkor Bhagavan materializált egy arany medált – közepén Lakshmi képmásával, mely drágakövekkel volt körberakva.) A drágakövek a vágyakat jelképezik, melyek fölött Lakshmi uralkodik, aki igaz, örök és állandó. Miként Lakshmi, elméteket nektek is a vágyak mesterévé kell tennetek. „Manah Eva Manushyanam Karanam Bandhamokshayo - Az elme felelős az ember rabságáért és szabadságáért. Mindenkinek törekednie kellene ezen igazság felismerésére.

Amilyen az érzés, olyan az eredmény

Amikor Kelet-Afrikába készültem, Easwaramma megpróbált lebeszélni az utazásról: “Swami! Hallottam, hogy sok vadállat él az ottani erdőkben, és a vidék is nagyon veszélyes. Ezért nem kellene oda menned. Ha úgy kívánod, úgyis mind eljönnek ide. Akkor, miért akarsz oda menni?” Azt válaszoltam neki, “Nem azért megyek oda, hogy vadállatokkal találkozzak. Híveim szerető imáira válaszul utazom oda.”

Amikor megérkeztem, a Kelet-afrikai hívek kis repülőgépeket előkészítve vártak Rám. Ezekkel jártuk körbe az erdőt. A Kampala erdőben ezer és ezer vad elefánt élt. Úgy tűnt, mintha az egész erdő elefántokkal lett volna tele. Vittem magammal banánt, és néhányuknak adtam belőle. Mindegyik örömmel megette. Ezer és ezer bölény is volt. Itt-ott oroszlánokat is láttunk az út szélén feküdni. Még arra sem reagáltak, amikor dzsipünkkel szinte áthajtottunk a farkukon. Még a vadállatok sem bántanak bennünket, ha elménk tiszta. Csak akkor támadnak meg minket, ha megpróbáljuk bántani őket. Amikor szeretettel tekintünk rájuk, ők is szeretettel néznek ránk. „Yad Bhavam Tad Bhavathi” – Amilyen az érzés, olyan az eredmény. A gondolataink ellenséges érzéseket vagy bizalmat váltanak ki belőlük. Amikor előre mentünk megnézni az állatokat, tizenöt oroszlánt láttunk az út közelében feküdni. Némelyik a kicsinyeit szoptatta, mások az elejtett állatok húsából táplálkoztak. Azt mondtam Dr. Patelnek és a kíséretemben lévőknek: “Ha nem bántjuk őket, ők sem bántanak minket.” Az egyik kísérőmtől elkértem a fényképezőgépet, közel mentem az oroszlánokhoz, és lefényképeztem őket. Mind boldog volt, hogy látott Engem. Láthatjátok, egyik oroszlán sem bántott bennünket. Amikor ártó vagy gyilkos szándékkal közelítünk feléjük, ők is megpróbálnak megölni minket. Soha nem szabad ilyen gonosz gondolatokkal közelteni hozzájuk. Valójában, soha egyetlen élőlény iránt sem szabadna gonosz szándékkal viseltetnünk.

Ne fejlesszétek a testi ragaszkodást

Távollétemben Easwaramma nagy aggodalommal gondolt Rám, és nem táplálkozott megfelelően, melynek következtében nagyon legyengült. Kampalából minden reggel és este felhívtam, és tájékoztattam, hogy “Igazán jól vagyok.” Ezt hallván valamennyire megvigasztalódott. Amikor Kampalából visszajöttem, nagyon boldog volt. Odajött az autómhoz, virágfüzért tett a nyakamba, és azt mondta: “Swami! Nagyon boldognak és egészségesnek látszol.” Bevezetett, és megpörgetett előttem egy kókuszdiót, ezzel kívánt megvédelmezni mások ártó tekintetétől. Szinte magánkívül volt az örömtől, és azt mondta: “Swami, soha nem gondoltam volna, hogy utazásod ilyen sikeres lesz.” Örömét Puttaparthiban is egytől-egyig mindenkivel megosztotta. Akármikor meglátogattunk más helyeket, Puttaparthiba visszatérve, Easwaramma mindig elmesélte az embereknek, hogy mi történt az utazások alatt, és arra buzdította őket, hogy kövessék Swami példáját.

Egyszer, amikor az Indiai Kultúra és Spritualitás nyári kurzusát tartottuk Bangaloreban, Easwaramma is Velem jött. Amíg élt, ez volt a kívánsága: „Swami, ahová Te mész, nekem is ott a helyem.” Arra kért, ígérjem meg neki, hogy nem hagyom el Puttaparthit. Megígértem. „Ahová a fát ültették, ott kell felnövekednie. Ha kiássák és átültetik egy másik helyre, nem tud megfelelően növekedni” - szokta mondani, és igyekezett rávenni: „Swami! Mindig a születésed helyén kell élned.” Egy nap, reggelijét követően egy csésze kávét ivott. Hirtelen így kiáltott: „Swami, Swami, Swami!” Azt mondtam: “Jövök, jövök, jövök!” Akkor azt kérte, hogy gyorsan jöjjek, és Én azonnal odasiettem hozzá. Megfogta a kezem, a fejére helyezte, és kilehelte lelkét. Miért lenne szükség arra, hogy megtartsuk azt a testet, amiben már nincs élet? Ezért testét azonnal Puttaparthiba küldettem. Meghagytam Ramabrahmamnak, hogy kísérje el, miután megadtam neki a szükséges utasításokat. A jelenlévők azt mondták: „Swami! Neked is vele kellene menned.” De visszautasítottam. Éppen a nyári egyetemi oktatást tartottuk, ahová sok országból érkeztek diákok. A tanulók azt gondolták, hogy nem lesz tanítás azon a napon, mivel Swami elutazik Easwaramma Anya testével. Ám az órákat szokás szerint megtartottuk, és Én a második órára már be is mentem. A tanulók csodálkoztak: „Hogy-hogy bejött Swami? Arról volt szó, hogy elkíséri Easwaramma Anya holttestét!” Miért kellett volna elkísérnem a holttestet? A test úgy megy, ahogy jött. Nem testével együtt jöttem; külön érkeztem. Ezért, testét egy autóval Puttaparthiba küldettem, azzal az utasítással, hogy helyezzék el egy sírkamrába (Samadhi). Sok ember csodálkozott Puttaparthiban is. „Miért nem kísérte el Swami a holttestet?” A test egyedül érkezik és egyedül távozik. Mindenki egyedül jön és egyedül megy. „Ekameva Adviteeyam Brahma” - Isten Egy, második nélkül. Csak a nyári kurzus befejezése után mentem Puttaparthiba. Mindenkinek azt mondtam: „Természetes dolog, hogy a test megszületik, növekedik és meghal. Minden test ilyen. Ezért senki ne ragaszkodjon hozzá.”

(Ekkor Swami elmesélte Ishwarchandra Vidyasagar élettörténetét, aki teljesítette édesanyja nemes kívánságát, s példamutatóan szolgálta a társadalmat. Egy állami tisztviselőnek megtanította az alázat és önzetlen szolgálat leckéjét azáltal, hogy a vasútállomásról saját kezében vitte a hivatalnok táskáját oda, ahol ő maga tartott előadást.) Easwaramma örült annak, hogy csak egyszerű ételeket eszem. Azt mondta: „Swami, tudatnod kellene a világgal étkezési szokásodat.” Azt mondtam, feltételenül megteszem. Attól a naptól kezdve mindig is hangsúlyoztam az egyszerű és szatvikus ételek szükségességét. Amikor Puttaparthiban vagyok, mindig Ragi sankatit eszem (durvára őrőlt zabkása) földimogyoró csatnival (szósz). Néha a Sankatit csatni helyett Totakura Dhalal (leveles zöldség készítmény) eszem. Nem fogyasztok semmi mást. Nem használok olyan erős fűszereket, mint a kurma és burma. A kurmának még a szagát sem szeretem. Az egyetlen étrendi szükségletem a sankati csatnival. De amikor más helyekre látogatok, ahol az emberek nem tudják, mi az a sankati, azt eszem, amit a hívők készítenek. Az időnek, helyzetnek és körülményeknek megfelelően viselkedem. Azonban soha nem térek el szokásaimtól; szigorúan ragaszkodom hozzájuk. Az emberek gondolhatnak, amit akarnak. Soha nem utánzom mások szokásait. Ilymódon ez a test lassan a 82. évébe lép. Ám senki sem mondhatja azt, hogy úgy nézek ki, mint egy 82 éves öreg ember. Szenteljétek időtöket Swami szolgálatára! Gyakoroljátok a szolgálat alapelveit, miként azt nektek tanítottam! Ezzel kívánom befejezni Beszédemet.

| Chinna Katha tanmese | Shiva Rathri ünnepség | Ugadi | Eswaramma | Interjú |
| Lap tetejére | Ugrás a Sanathana Sarathi Menübe |