Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– AZ IGAZSÁG HATÁRTALAN EREJE –
– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba Ati Rudra Maha Yajna ünnepi beszéde,
Szeretet Megtestesülései!
A testet az öt elem építi fel, Az embernek olyan erő adatott meg, mely semmilyen más élőlényben nem lelhető fel. Ez az Igazság ereje. Még Istent is képes meghatni, aki egyébként leírhatatlan és kifürkészhetetlen. Ezt az Igazságot kell megérteni. Voltaképpen ez az igazságok Igazsága. Senki sem becsülheti fel az Igazság erejét, mivel az emberi elme határai felett áll. Nem lehet leírni, csak megtapasztalni. Valójában az Igazság Isten. Ezért mondják: „Sathyam Jnanam Anantham Brahma - Isten az igazság, bölcsesség és örökkévalóság megtestesülése“.
A teremtés az Igazságból keletkezett, Bármerre tekintetek is a világban, az Igazságon (Sathya) kívül semmit sem találhattok. Igazságtalanság (Mithya) egyáltalán nem létezik. Ennek ellenére, az ember az illuzórikus testben bízik, és valóságosnak tekinti. Az embernek mindenekelőtt az Igazságot kell felismernie. Az Igazságért és annak megerősítéséért kell imádkoznia. „Sathyannasti Paro Dharma - Nincs magasabb rendű Dharma, mint az Igazság iránti elhivatottság“. Igazság nélkül nem is létezhet az Erkölcs (Dharma)! A Dharma palotája csakis az Igazság alapjára épülhet. Az embernek erőfeszítéseket kell tennie, hogy felismerje ezt az igazságot. Ahelyett, hogy érzékeiteket szabályoznátok, és megszabadulnátok a testi ragaszkodás okozta tévhittől, a világi ismeretek felhalmozására törekedtek, megfeledkezve a tulajdonságnélküli, makulátlan, végső menedéket adó, örök, tiszta, megvilágosult, szabad és szentséges (Nirgunam, Niranjanam, Sanathana Niketanam, Nitya, Shuddha, Buddha, Mukta, Nirmala Swarupinam) Lélek Elvről (Atma). Megfeledkeztetek erről a belső Igazságról, és érzékeiteket, elméteket követitek, mely nem valós és múlandó. Ismeritek-e az elme természetét? Ellenőrzés nélkül ide-oda kóborol, akár egy légy, mely hol egy szép virágra, a következő pillanatban pedig egy bűzös szemétszállító autóra száll. Hogyan bízhatnánk akkor egy ilyen ingatag elmében? Az elme olyan, mint egy őrült majom, a test, akár egy vízbuborék. Jelenlegi élete során az ember sajnos ilyen testre és elmére bízza magát. Amint feladja a testi ragaszkodást, megfeledkezik az érzékekről, és a Lélek Elvén (Atma Tatwa) kezd elmélkedni, az Isteni princípium megtestesüléseivé válik. Ti nem csupán emberi lények vagytok, hanem maga Isten. Ám tévesen azt gondoljátok magatokról, hogy pusztán emberi lények vagytok. Azért öltünk emberi testet, hogy e világban éljünk. Az emberi test csupán egy ruha. Amíg a világ színpadán játszunk, viselnünk kell ezt a ruhát. Abban a pillanatban, hogy elhagyjátok a színpadot, levetitek a ruhát. Csak a szerep eljátszásáig viseljük e jelmezt. Mindazonáltal, mindig emlékeznetek kell valódi formátokra. Kövessétek a Ráma által lefektetett magasztos eszméket Az emberi lét szent és isteni. De manapság az ember porrá alacsonyítja. Ehelyett, meg kellene szentesítenie azáltal, hogy felismeri értékét. Minden világi oktatás és hatalom múlandó és rövidéletű. Törekedjetek inkább az örökérvényű Lélek Elv (Atma Tatwa) felismerésére. Ti nem a test vagytok. Ha valaki megkérdezi tőletek: „Ki vagy?”, azt felelitek: „Ez és ez vagyok.” A bemutatkozásnál csak fizikai testeteket, foglalkozásotokat és lakhelyeteket veszitek alapul. Kijelented: „Ramadas vagyok.“ Ezt a nevet szüleid adták neked. Ha valaki megkérdezi, „Ki Ramadas?”, azt feleled, „Én”. A Ramadas név a testre vonatkozik. Az „Én” a valódi nevetek. Ez az „Én” valódi és örök. A Ramadas szó szerinti jelentése Dasharata fia, Ráma szolgálja. Ám ezesetben a Dasaratha név nem Ayodhya királyára utal. Dasaratha szimbolizálja az emberben lévő tíz (külső és belső) érzéket (Dasendriya). Ayodhya pedig az a hely, ahova semmilyen felfegyverzett ellenség nem képes behatolni. Dasharatának három felesége volt – Kausalya, Sumitra és Kaikeyi –, akik a három tulajdonságot (Guna) – Sattwa, Rajasz and Tamasz – szimbolizálják. Belső látásunkat használva, meg kell próbálnunk felismerni a bennünk rejlő igazságot. Az elmúlt korok bölcsei és látnokai felismerték ezt az igazságot, és a gyakorlatba átültetve, saját példájuk által tanították másoknak. Nem éltek olyan tévhitben, mint a jelenkor embere. Az indiai nép természetes jellemvonása a türelem. Valójában, egyáltalán nem nevezhető emberi lénynek az, akiből hiányzik e tulajdonság. Az indiai kultúra erkölcsi megítélése szerint az anya áll a legfőbb helyen. A Védák kinyilatkoztatja: „Matru Devo Bhava, Pitru Devo Bhava” - Tiszteld édesanyád és édesapád Istenként.“ Mindannyian ismeritek a Rámához szóló Subrabhatam reggeli imát –„Kausalya Supraja Rama …Ó Ráma! Kausalya nemes fia…“. Az anya az ember első Istene. Ám manapság hányan tisztelik az édesanyjukat? Mielőtt Ráma elkísérte a bölcs Viswamitrát az erdőbe, hogy védelmet biztosítson a szertartás bemutatására, édesanyja, Kausalya lábai elé borult, aki e szavakkal áldotta meg: „Fiam! A Legfőbb Úr, ki megoltalmazta Prahladát, ki Vaikuntha lakójaként, maga mellé fogadta a gyermek Dhruvát, az Úr, akit a halhatatlan Istenek (Amara) mind dicsőítettek, s ki menedéket nyújt az elhagyatottaknak, vezessen győzelemre téged!” Ráma csakis anyja áldásával győzhette le a démonokat, és óvhatta meg Viswamitra szertartását. Hasonlóképpen, anyja szavainak áldásos ereje segítette Janaka király udvarában is, amikor a vőlegényválasztás feltételeként megfeszítette Síva isteni íját. Janaka király, aki Karma yogi (önzetlen cselekedeteket végrehajtó személy) és Maha Jnani (legfelsőbb bölcsességgel bíró ember) volt, így szólt Rámához: „Fiam! Nincs nálad nagyszerűbb ember! Fogadd el lányomat, Szítát, kit feleségül adok hozzád.“ Ám Ráma, szülei beleegyezése nélkül nem fogadta el a házassági ajánlatot, és kérte, hogy mihamarabb továbbítsák a hírt szüleinek. Ezzel ellentétben, a mai fiatalok, amint megtudják a házasság időpontját, drága meghívókat készíttetnek és küldetnek szét. Ám Ráma nem így tett. Azt gondolta: „Négyen vagyunk testvérek, akik mind egyszerre jöttünk a világra. Így legyen szó akár eljegyzési szertartásról (Upanayanam), vagy házasságról (Vivaha), együtt kell megtartanunk azt.” A házassági ceremónia időpontjáig Ráma egy pillantást sem vetett Szítára. Ám a mai fiatalok másmilyenek; az eljegyzést követően azonnal elkezdenek moziba járni. Ez nem helyes. Ráma csak azután adta beleegyezését a házasságra, hogy szülei Mithilába érkeztek, és Viswamitra tájékoztatta őket Janaka király ajánlatáról, miszerint Szíta lányát feleségül adja Rámának. A Rámajána a nemes jellem értékét hangsúlyozza Ráma, Lakshmana, Bharata és Satrughna felsorakoztak, hogy menyasszonyaik a szertartás részeként virágfűzért akasszanak a nyakukba. Mivel Ráma volt a legidősebb testvér, ezért ő került sorra először. Ezt követően a többi ara is virágfűzért helyezett vőlegénye nyakába. Bár Szíta a fűzérrel kezében, Rámával szemben állt, Ráma a házassági ceremónia befejezéséig egyetlen pillantást sem vetett rá, mivel addig nem feleségnek, csak idegen nőnek (Para Stree) tekintette. Megnézni egy olyan nőt, aki nem a felesége, óriási véteknek számított. Szegény Szíta! Sokáig várta, hogy Ráma lehajtsa a fejét, és a nyakába akaszthassa a virágfűzért. Ekkor Lakshmana kieszelt egy tervet. Hirtelen Ráma lábai elé rogyott, aki lehajolt, hogy felsegítse, így Szíta végre a nyakába tehette a fűzért. Látjátok, milyen szentek és nemesek voltak az emberek abban az időben? Milyen igazságosak és tisztaszívűek voltak. A Tréta és Kríta Korban élő emberek nagy jelentőséget tulajdonítottak a jellemnek. Ezek a korok ezért váltak ilyen híressé. Rámához hasonlóan, nektek is minden esetben engedelmeskednetek kell az idősebbek elvárásainak. Szeressétek és tiszteljétek őket. Csak akkor tapasztalhattok békét az életben, ha fenntartások nélkül, szeretettel engedelmeskedtek utasításaiknak. A Rámajána sok különös eseményről számol be. Az események váratlan fordulatát követően, Dasharata király felesége, Kaikeyinek tett ígéretének megfelelően, Rámának tizennégy évre száműzetésbe kellett vonulnia az erdőbe. Noha Kaikeyi királynő volt, szolgálója, Manthara szavai képesek voltak befolyásolni őt. Csakis urunk szavára szabadna hallgatnunk, nem egy szolgálóéra. Mivel Kaikeyi hagyta magát befolyásolni szolgálója szavai által, nagy szenvedésen kellett keresztülmennie. Szíta követte Rámát az erdőbe. Így imádkozott Hozzá: „Ó Uram! A feleség számára a férj az Isten. Ahova a férj megy, oda követi felesége is.” Lakshmana ugyancsak elkísérte Rámát az erdőbe. Ezt mondta neki: „Drága fivérem! Egy pillanatig sem tudok nélküled élni.” Lakshmana és Satrughna Sumitra fiai voltak. Nevéhez hűen, Sumitra mindenkivel barátságosan viselkedett, és nemeslelkű asszony volt. Lakshmana Rámát, Satrughna pedig Bharatát szolgálta. Lakshmana igen nemes tulajdonságokkal volt megáldva. Mindenki tudja, hogy a száműzetés ideje alatt Szíta, Ráma és Lakshmana mennyi nehézségen ment keresztül. Egyszer, amikor Ráma és Lakshmana az erdőben sétált, Lakshmana gondolkodása hirtelen megváltozott. Azt mondta Rámának: „Drága bátyám! Miért töltjük száműzetésünket itt az erdőben? Miért kell ennyi megpróbáltatáson keresztülmennünk? Miért kell Szíta anyának, akit nap és eső sohasem ért azelőtt, ennyi nehézséggel szembenéznie? Ráadásul az erdőben igen nehéz megvédenünk őt a démonoktól. Gyere! Menjünk vissza Ayodhyába, és éljünk kényelemben.” Ráma tisztában volt azzal, hogy Lakshmana azért beszél így, mert hatással van rá a hely (Sthala), ahol járnak. Mosolyogva megfogta fivére kezét, és kissé távolabb vezette, majd megkérdezte: „Lakshmana! Most mondd meg nekem, visszamenjünk-e Ayodhyába?” Lakshmana felismerve hibáját, sajnálkozva válaszolt Rámának: „Drága fivérem! Nem szükséges Ayodhyába mennünk. Apánk utasításának engedelmeskedve, tizennégy esztendeig itt, az erdőben kell élnünk. Soha nem szegültem ellen akaratodnak. Nem értem, miért beszéltem így. Nem tudom, mi okozhatta, hogy elmém ilyen ingataggá vált.” Ráma ekkor elmagyarázta neki: „Lakshmana! Ez nem veled született tulajdonság. Az a hely volt hatással rád, ahol az imént elhaladtunk. Rengeteg démon kószál ezen a vidéken. Amint beléptél a démonok által lakott területre, démonikus tulajdonságokat vettél fel.” E szavakkal segített Ráma helyreállítani fivére nyugalmát. Figyelembe kell tehát vennünk a helyzetet, időt és helyet, és ennek megfelelően kell viselkednünk. Nincs még egy olyan mű, mint a Rámajána, mely ilyen nyomatékosan hangsúlyozza ki a nemes jellem fontosságát. Sajnos, manapság sok ember nem ismeri fel a Rámajána nagyságát. Valójában a Rámajána az indiai nép (bharatiya) szíve. A nehézségek fő oka, mellyel manapság az indiai embereknek szembe kell nézniük, az, hogy nem ismerik fel, és viselkedésükben sem nyilvánítják ki ezt az igazságot. Élhet bárhol az ember, nem kerülheti el a nehézségeket. Mindamellett türelemmel és Istenbe vetett szilárd hittel kell szembenéznie velük.
Bárhol legyetek is, Isten az egyetlen menedéketek, Isten Atma formájában van jelen bennetek Az Igazság csak azok számára tárul fel, akik képesek felismerni az Isteni Alapelvet. Elsősorban, és mindenek előtt a mai fiataloknak kell a jó tulajdonságokat ápolniuk. Ti mindannyian Isten gyermekei vagytok! Krishna kinyilatkoztatta a Bhagavad Gítában: „Mamaivamsho Jivaloke Jivabhuta Sanathana – A minden élőlényben jelenlévő örök Atma Lényem része.” Ezért isteni tulajdonságokra kell törekednetek, és ennek megfelelően kell élnetek. Csak akkor válhattok jóvá, ha Isten részének (Amsa) tekintitek magatokat. Azonban, ha büszkén azt hangoztatjátok, hogy „Én ennek az embernek a fia vagyok, vagy annak a testvére, vagy sógora, stb. vagyok“, akkor csupán az maradtok. Az Önvaló elve csak akkor tárul fel előttetek, ha felismeritek, hogy Isten részei (Amsa) vagytok. Szeretet Megtestesülései! Ti mindannyian Isten gyermekei vagytok! Ti mindannyian aranyrögök vagytok! Azonban a környezet, ahol éltek, az étel, amit megesztek, rossz hatással van rátok. Ha az a barát, akivel kapcsolatban vagytok, jó, szavai is helyénvalóak lesznek. Viszont, ha rossz emberrel barátkoztok, csúnya dolgokba keveredtek, mely negatív gondolatokat kelt bennetek. Ezért válogassátok meg barátaitokat!
Satsangatwe Nissangatwam, „A jó társaság elfogulatlansághoz vezet; az elfogulatlanság segít megszabadulni a téveszméktől; a téveszméktől való mentesség, az elme stabilitásához vezet; az elme szilárdsága megszabadulást eredményez.” Ne hallgassátok mások kellemetlen megnyilatkozásait, különben életetek is kellemetlenné válik. Csatlakozzatok jó társasághoz, és tegyetek szert jó hírnévre. Légy jó, tégy jót, lásd meg a jót. Ez az út vezet Istenhez. Szeretet Megtestesülései! Ráma példáját követve éljétek életeteket! Ha valaki megkérdezi tőletek: „Hol van Isten?”, magától értetődően válaszoljátok: „Isten Atma formájában van jelen bennem.” Ti mindannyian Atma vagytok. Az Atmánál nincs nagyszerűbb. Az Atmát tudatosságként is említik. Csak az nevezhető igaz emberi lénynek, aki tiszta tudatossággal rendelkezik. Ezért, tisztítsátok meg tudatotokat. Tartsátok távol magatokat a negatív gondolatoktól. Ne aggódjatok, ha netán rossz gondolatotok támad. Ameddig a külvilágban éltek, sok dolgot láthattok és hallhattok, ezért természetes, hogy néha rossz gondolataitok lesznek. Az embernek hat ellensége van; a vágy (Kama), düh (Krodha), irigység (Lobha), téveszme (Moha), gőg (Mada) és a féltékenység (Matsarya), melyek rossz útra terelik. Másrészt az öt emberi érték; az Igazság (Sathya), Erkölcs (Dharma), Béke (Santhi), Szeretet (Prema) és az Erőszak-nélküliség (Ahimsa) igaz barátai. Tegyétek őket bizalmas barátaitokká. Ha jó emberekkel barátkoztok, jó emberekké váltok. Ellenkező esetben rosszak lesztek. Tegyetek szert jó hírnévre, ezáltal jó fényt vetve szüleitekre is. Szüleiteknek magas elvárásai vannak veletek szemben, ezért tegyétek őket boldoggá. Engedelmeskedjetek utasításaiknak. Ezáltal áldásra és nagy érdemre tehettek szert. |
