Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó

– Minden Diáknak a Társadalmat kell Szolgálnia–

Egy éhező megetetésénél nincs nagyobb jótett,
A szülőknél nincs nagyobb Istenség,
Az együttérzésnél nincsen főbb Dharma,
A jó társaságnál nincs nagyobb előny,
A dühnél nincs nagyobb ellenség.
A rossz hírnév maga a halál.
Isten Nevének ismétlésénél nincs szebb ékesség.
(Telugu vers)

Szeretet Megtestesülései!
Az előttem beszédet tartók sok kitűnő dologról szóltak. Őket hallgatva, úgy tűnik nem sokat tudnék hozzátenni.

Ismerjétek fel Shiva finom formáját.
A világon minden élőlénynek szüksége van élelemre; nem élhetnek nélküle. Honnan származik az élelem? Ennek forrása az Úr Shankara, aki végtelen, szavakkal le nem írható, ésszel föl nem fogható, Ő a kettősség nélküli Egy. E világon minden – múlt, jelen és jövőbeli – dolog Isten teremtménye. Parvati felismerte ezt az igazságot. Sok istenség és istennő így beszélt hozzá:

Ó, Govri! Oly fiatal vagy még, Sambashiva pedig idős
Haja fürtökben lóg, és tigris bőrt visel
Egy bikán lovagol, és állandóan úton van
Kígyókkal ékesíti magát
Hogyan követheted őt?
Mindezt nem tudtad?
Nincs saját háza és hamuval borított földön alszik.
(Telugu vers)

„Még ezt sem érted? Hogy tudsz nőül menni egy ilyen személyhez?” – kérdezték. Parvathi mosolyogva így válaszolt: „Ti az Úr Shiva külső megjelenését látjátok, és azt hiszitek, hogy ez a valós formája. Képtelenek vagytok felismerni igaz mivoltát, mely transzcendentális, mennyei és örökkévaló, mert látásmódotok csupán a testre, elmére és értelemre korlátozódik. Mivel benneteket csak a fizikai forma szépsége és az anyagi dolgok érdekelnek, csupán ezt veszitek észre, és nem vagytok képesek felismerni a finomabb belső természetet, mely isteni. Valójában Ő nem a test, sem az elme; a Linga az igaz formája. Ez a Linga láthatatlan; a torkában található. Mivel én felismertem igaz természetét, feleségül kívánok menni hozzá. Ti csak a fizikai formát látjátok, és még azt is csak korlátozott mértékig. Ám Isten nem korlátozódik arra a látványra, melyet fizikai szemetekkel fel tudtok fogni. Az Úr parányibb a legparányibbnál és hatalmasabb a leghatal-masabbnál (Anoraneeyan Mahato Maheeyan). Amikor képessé váltok a kozmikus forma meglátására, egyáltalán nem fogtok foglalkozni a fizikai formával. Azt mondjátok, hogy az Úr Shiva öreg – ez egyáltalán nincs így.”

Abban a pillanatban Shiva megjelent előttük, és Parvatinál fiatalabbnak tűnt. Tökéletes párost alkottak. Látványukra az istenek és istennők mind elámultak. Így áltatják az emberek is magukat; egy dolgot képzelnek, miközben valami más történik. Az emberek mindössze fizikai szépségre és világi örömökre vágynak. Képtelenek a történések mögötti belső igazságot felismerni. Ennek felismeréséhez őszinte természetre van szükség. Senki sem jelenheti ki, hogy Istennek ilyen vagy olyan alakja van.

Lehetséges-e az egész világegyetemet átható Egy jelenlétét templomokra korlátozni? Hogyan is mérhető egy lámpás fényéhez az Egy ragyogása, aki milliónyi Nap fényével tündököl? Hogyan fürdethető meg az Egy, aki minden folyóban jelenlévő? Hogyan is ruházható fel bizonyos névvel az Egy, aki minden lényben benne lakozik? Hogyan kínálható étellel az Egy, aki az egész kozmoszt a gyomrában hordja? (Telugu vers)

Isten alakja mérhetetlenül parányi; akár az atom. (Eközben Bhagavan materializált egy Lingamot) Ez a Lingam hasonlatos ahhoz, amellyel a főpap mutat be szertartást. A világi gondolkodású emberek olyanok, akár a varjak. A tudatlanság fátyla miatt csak a külső formát látják; nem képesek felismerni a dolgok belső valóságát. Senki sem jelentheti ki egyértelműen, hogy mit kellene Istennek felajánlani. Manapság sok angol nyelvterületen tanult modern ember így vélekedik: „Mit jelentsen ez? Oly sok rizst és tisztított vajat (ghi) pazaroltok el azzal, hogy tűzbe dobjátok, miközben annyi szegény ember éhezik. Ehelyett miért nem etetitek meg őket?” A védikus szentiratokban jártas tudósok, mint a mi főapunk is, megfelelő választ adnak erre: „Ma a farmer ötzsáknyi rizsszemet vet el a sáros földbe. Amikor beérett, ötven zsák rizst visz haza. Mondhatja-e bárki, hogy a farmer rosszul cselekedett? Hasonlóan, a papok által bemutatott szertartások és áldozatok sem hiábavalóak; később nagy haszonnal járnak. Miként az öt zsák elvetett rizsből ötven zsák termés lesz, az Istennek bemutatott áldozati eszköz is megsokszorozódik.”

Fedezzétek fel belső isteniségeteket. Csak egyetlen dolog van, melyet Istennek lehet ajánlani. Szívünkben sok vágyat táplálunk. Mindezt Istennek kell felajánlani. A jövőben még a vágyakról való lemondás gondolata is nagy előnnyel jár. Bármit ajánlunk Istennek, sokszorosan visszakapjuk. De a világi ember nem ismeri fel ezt az igazságot, és csak a földi javaknak tulajdonít fontosságot. Az ilyen emberek látásmódja csupán a dolgok külső megjelenésére korlátozódik. De ez csupán a csomagolás. Nem láthatjuk, mi van belül, míg a csomagolást ki nem bontjuk. A Természetben az Istenséget az öt elem (Pancha Bhuta) burkolja be. Ráadásul az ember belső Isteniségét a vágy, harag, kapzsiság, érzéki vágyak, kevélység és féltékenység (Kama, Krodha, Lobha, Moha, Mada, Matsarya) rétegeivel is befedi. Hámozzátok le ezt a csomagolást, s Isten csodálatos, boldogságos alakja megnyilvánul előttetek. Ne a bevonatra figyeljetek, legyen bármily tetszetős is. Amíg fel nem feditek, nem tudhatjátok, mi van a csomagban. A külső megjelenés által elkápráztatva, sok ember becsapja önmagát. Szemünkkel csak a testet és a külső formát látjuk, mely olyan, mint a csomagolás. Az Istenséget nem lehet ily módon felismerni. Így van a ti isteniségetek is becsomagolva testetek burkába. Ne elégedjetek meg csak a külső burok látványával. Lássátok meg magatokban az Urat, és legyetek az Istenség megtestesülései. Valójában ti magatok vagytok Isten. Isten mindent áthat. Hasonlóan, ti is mindent áthattok. Isten jelen van bennetek, és minden élőlényben. Ha meg akarjátok Őt pillantani, tiszta, kiegyensúlyozott és önzetlen életet kell élnetek. A külvilágban fellelhető sokrétűség látványa nem a valóság. Adjátok fel tehát a sokrétűséget, és fejlesszétek az egységet. Ahol egység van, ott a tisztaság is jelen van. Amikor tiszták vagytok, eléritek az Istenséget.

Nem egy személy vagytok, hanem három: az egyik, aminek magatokat gondoljátok, a másik, aminek mások hisznek, s az, amelyik valójában vagytok. Nem ismeritek fel a bennetek lakozó Atma elvét, mert a test-elme-értelem múlandó alapjaira támaszkodva éltek. Később részletesebben elmagyarázom nektek ezt a témát. Zengjétek az Isteni Név dicsőségét. (Bhagavan ekkor elénekelte a „Siva Siva Siva Siva Yanarada…” kezdetű dalt. És kérte híveit, hogy csatlakozzanak hozzá. Ezután folytatta beszédét.) A „Namah Shivaya” mantra öt szótagból áll. Ez kimagasló és szentséges mantra, mely tulajdonságok nélküli, szennyezetlen, végső lakóhely, örök, tiszta, megvilágosodott, szabad és a szentség megtestesülése (Nirgunam, Niranjanam, Sanathana Niketanam, Nitya, Shuddha, Buddha, Mukta, Nirmala Swarupinam). Őrizzétek szívetekben kincsként e mantrát. Az emberek általában úgy tartják, hogy Brahma a világegyetem teremtője, Vishnu a fenntartója és Shiva a lerombolója. De Brahma, Vishnu és Shiva valójában nem különböznek egymástól; egyek. Három dologra van szükség a paan elkészítéséhez: bétel levére, bétel magra és oltott mészre. Amikor e hármat összekeverik, piros színű lesz. Miből lesz a piros szín; a bétel levélből, a magból vagy a mészből? Egyedül egyik sem képes piros színt képezni; össze kell őket vegyíteni. Hasonlóan, Brahma, Vishnu és Mahesvara együtt alkotják az Istenséget. Ne mérgezzétek az elmét azzal, hogy egymástól különállónak tekintitek őket. Meg kell tapasztalnotok az Istenség e három aspektusának egységét.

A világi vagyon keveset ér

Egyszer Parvati szerette volna, hogy Shiva házat építsen, és így imádkozott hozzá: „Ó Uram! Egyik helyről a másikra vándorolsz, alamizsnát kérve. Nincs saját magunk által készített ételünk, sem otthonunk. Hogy lássak el így egy családot?” Iswara akkor megmagyarázta: „Parvati! Mi értelme házat építeni? Patkányok tanyája lesz, mielőtt beköltöznénk. Akkor macskára lesz szükségünk, mely megöli a patkányokat. A macskának tej kell, s ezért tehenet kell majd vennünk. Ehhez pénzre van szükség. Gondolod, hogy a házépítés és a család fenntartás könnyű feladat? Egyáltalán nem. Nem lenne szabad ilyen vágyakat táplálnunk. Ha egyszer rám vágysz, ne legyenek egyéb óhajaid.” A világ minden gazdagsága, vagyona és anyagi java haszontalan.

Nagy Sándor a világ különböző részeit leigázta, és azért jött Indiába, hogy azt is meghódítsa. Hazafelé tartva súlyos beteg lett. Megérezve, hogy közeleg a vég, magához kérette minisztereit és tábornokait, s tudtukra adta, hogy hamarosan meghal. Megparancsolta nekik, hogy halála után vigyék haza testét, s egy körmenetben, karjait tenyérrel fölfelé kitakarva hordozzák körül a város utcáin. Ezzel azt szándékozta a világ tudtára adni, hogy Nagy Sándor páratlan hódításai és nagy hírneve ellenre is üres kézzel hagyta el a világot. Ez mindannyiunkra nézve igaz. Bármit gyűjtünk össze, mindössze üres kézzel távozhatunk. Végső soron minden világi vagyonunk haszontalan.

Még Harischandra királynak is, aki szigorúan követte az igazság útját, végül távoznia kellett e világból, maga mögött hagyva hatalmas királyságát és vagyonát. Nala császár, kinek birodalma végtelen nagy volt, sem vihetett magával semmit halálakor. Vajon a Krita Kor nagy uralkodója, Mandhata király magával vitte-e vagyonát, mikor távozott e földről?Még Ráma, aki az óceánt átszelő hidat épített, sem látható ma a földön. Sok király uralta a földi világot, de egyikőjük sem vihetett magával még egy marék port sem. Ó nemes urak! Gondoljátok, hogy tán fejeteken magatokkal vihetitek királyságotokat és vagyonotokat, amikor elhagyjátok e világot?
(Telugu vers)

A másvilágra senki sem vihet el egyetlen fillért sem, még egy marék port sem. Mindazonáltal, az ember azt hiszi, hogy hatalmas és gazdag. Nemrégiben Hyderabadban egy férfi négyszáz millió rúpiáért vásárolt magának egy hold földet. Miután a hivatalban a nevére íratta a földtulajdont, hazafelé menet meghalt. Mi értelme van a rengeteg pénzgyűjtésnek? A nemes tulajdonságok (Guna) fontosak az ember számára, nem a vagyon (Dhana). Fejlesszetek ki isteni erőt és gondolatokat. Akkor mindent elérhettek az életben. Nem kétséges, pénzre szintén szükség van. Az étel nélkülözhetetlen. Mindazonáltal, a fölösleges pénz rossz. Még az életeteket is elveszíthetitek miatta. Csak annyi pénzzel szabadna rendelkezni, amennyi a családfenntartására és a társadalom megsegítésére elegendő. Társadalomban élünk; nem különülhetünk el tőle. Tovább »»»

Lap tetejére Ugrás a Sanathana Sarathi Menübe

Chinna Katha tanmese Zarándokút a trónhoz Ati Rudra Akhand Bhajan