Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– CHINNA KATHA –
ISTEN AZ EGYEDÜLI MENEDÉK
Élt egyszer egy faluban egy anya és fia. Nagyon nehéz körülmények közé kerültek, mert a fiú születése után nem sokkal az apa elhunyt. Az anya keményen dolgozott, hogy fiát kitaníttassa, mert ő volt az egyedüli reménye, akire támaszkodhatott. A fiú is szívvel-lélekkel, szorgalmasan tanult, és elérte a 10. osztályt. A vizsga napjának közeledtével így szólt az anyjához:
- Anyám, ötven rúpia a vizsgadíj.
Az anya nem tudta mit tegyen. Alig tudott naponta egyszer ételt biztosítani maguknak, bár nagyon keményen dolgozott. Elment az iskola igazgatójához, és elmondta, hogyan élnek. Az igazgató sajnálkozva közölte, hogy nem tud segíteni:
- Asszonyom, semmit nem tehetek ez ügyben. Ezek állami szabályok.
Hazafelé menet az anya fia jövőjén kesergett. A fiatalember jövője ettől a vizsgától függött, és ő tehetetlen volt, nem tudta mi tévő legyen. Otthonuk mellett leült egy fa tövébe, és sírni kezdett. Ekkor ért haza futva a fia:
- Anyám, miért sírsz? - kérdezte.
- Ne törődj vele, fiam. Gyere együnk először, aztán beszélgethetünk. - válaszolta.
De a fiú nem hagyta annyiban. Mivel nem tágított, az anya így szólt:
- Drága fiam. Képtelen vagyok kifizetni a vizsgadíjadat. Nagyon fájdalmas belegondolni, hogy holnaptól neked is velem kell jönnöd, dolgozni.
A fiú így felelt:
- Anyám, tanulni fogok és megírom a vizsgát. Most kérj kölcsönt valakitől és fizessük ki úgy a vizsgadíjat! Vizsga után elmegyek napszámosnak és visszafizetem a kölcsönt.
- De ki adna nekünk kölcsönt? - kérdezte az anya. - Isten az egyedüli menedék azoknak, akiknek semmi más menedékük nincs.
Ezután a ház felé indult. A fiú utána ment és ártatlanul megkérdezte:
- Anyám, hol lakik ez az Isten?
- Fiam, Ő mindenek fölött áll, a létező összes vagyon ura. Ő az, aki mindenkinek megad mindent.
- Anyám, kérlek, mondd el, hol lakik ez az Isten! Elmegyek, megérintem a Lábát, imádkozom Hozzá, és szerzek pénzt.
Az anya nagyot sóhajtott:
- Az Úr Narayana, aki mindenki menedéke, Vaikunthában lakik.
A fiú átkutatta a zsebeit és elrohant a postára. Csak egy képeslapra való pénze volt. Vett egy lapot, leírta kérését és a címet: Az Úr Narayanának Vaikunthába. Aztán a postaládához ment, hogy bedobja. A postaláda egy magas póznára volt felszerelve. Bár megpróbált felugrani, nem volt elég magas ahhoz, hogy bedobja a lapot. A postamester, aki az egészet az ablakból figyelte, kijött és így szólt:
- Add ide azt a levelet, majd én beleteszem a postaládába! Ahogy átnyújtotta a fiú a levelet, hozzátette:
- Kérem, ez a levél nagyon sürgős. Pénzre van szükségem, hogy a vizsgadíjamat kifizethessem. Kérem, gondoskodjon róla, hogy a levelem gyorsan eljusson a címzetthez.
Ahogy a postamester meglátta a címzettet, megkérdezte:
- Fiam, ki adta neked ezt a címet?
- Az édesanyám - válaszolt a fiú, - tanulni szeretnék, de nincs pénzem a vizsgákra. Narayana nagyon gazdag. Anyám azt mondta, hogy Ő segít azoknak, akik rászorulnak.
- Milyen tiszta szívű ez a fiú! Mennyire bízik anyja szavaiban! – gondolta a postamester. Szíve meglágyult a fiú ártatlan szavai hallatán, és így szólt:
- Kedves gyermekem! Gondoskodom róla, hogy a levelet gyorsan kikézbesítsék. Gyere vissza holnapután reggel 9 órakor! A pénz biztosan megjön addigra.
A fiú repesett az örömtől. Hazafutott, és elújságolta mi történt:
- Anyám, ki fogom tudni fizetni a vizsgát és megírhatom a tesztet.
Az anyja csak mosolygott, de nem szólt. A fiú a következő két éjszakát nagy izgalomban töltötte.
Ahogy a postamester mondta, két nappal később, reggel 9 órakor megjelent a postán.
- Uram, ma 10 óráig be kell fizetnem a vizsgadíjat. Jött nekem pénz?
- Igen, megjött a pénz - hangzott a válasz. - Vedd el! – mondta és egy borítékot nyújtott át a fiúnak. A fiú hazarohant a borítékkal, átadta az anyjának és elmondta, mi történt:
- Édesanyám, megjött a pénz!
Az anya meglepett és ijedt is volt egyben, ahogy meglátta az ötven rúpiát a borítékban.
- Vajon hogyan szerezte meg a pénzt? Lopott vagy koldult valakitől? Ó, milyen szégyent hozott tiszta életembe - sajnálkozott. Majd mérgesen így szólt a fiúhoz:
- Ki adta neked ezt a pénzt? Vigyél el hozzá! Ahogy ezt mondta, kijött a házból és megragadta a fiát a karjánál fogva.
- Anyám, - szólt a fiú, ahogy mondtad, Narayanának írtam egy levelet. Ő küldte a pénzt. Menj és kérdezd meg a postamestert! A postánál az anya megkérte a fiút, hogy várjon kint, ő pedig megkérdezte a postamestert:
- Kérem, igaz, amit ez a fiú mond? A postamester pedig így felelt:
- Igen asszonyom. Isten küldte a pénzt. Tegnapelőtt annyira meglágyult a szívem a fiú levele láttán, hogy Isten beköltözött a szívembe, és elküldte ezt a pénzt általam. Kérem, ne adja vissza! Megrendül a fiú hite. Isten valóban meghallgatja a tisztaszívű gyermekek imáját, és segít nekik valamilyen módon. Én itt csupán eszköz vagyok.
Mi a tanulság ebből a történetből? Amikor teljes szívvel és töretlen hittel imádkozunk Istenhez, így vagy úgy, megadja nekünk azt, amire vágyunk.
Forrás: Radio Sai Global Harmony
Chinna Katha tanmese
Zarándokút a trónhoz
Ati Rudra
Akhand Bhajan
|