Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó

– CHINNA KATHA –

Isten megadja neked, amit kérsz

Egyszer egy tolvaj a hívősereg közé vegyült, akik Istenről szóló csodálatos történeteket hallagattak (Hari Katha). Megvárta, míg az emberek teljesen elmélyülnek a pap előadásában, hogy kiszemelhesse áldozatát. Eközben a szent ember Krishna csodálatos külsejét ecsetelve, részletes leírást adott a fejét díszítő színes pávatolltól a lábán csilingelő bokaláncig minden, testét ékesítő díszről és ékszerről. A tolvaj nagy érdeklődéssel hallgatta az előadást, és eldöntötte, hogy megszerzi mindezen ékeket, miután megtudakolta, hol található Krishna. Az előadás végén a hívek szétszéledek. Ekkor a tolvaj csendesen odalépett a szónokhoz és ártatlanul megkérdezte: „Kedves uram, hol lakik ez a Krishna? Találkozni akarok vele.” A predikátor még nem teljesen tért magához az emelkedett állapotból, és azt válaszolta, hogy Krishna Brindavanban él. Ekkor a tolvaj ismét kérdést intézett hozzá: „És merre található ez a Brindavan?” „A Yamuna folyó partján”- felete révülten a szent, majd lassan elballagott. A tolvaj eltökélte, hogy felkeresi ezt a helyet, így útközben sok embertől útmutatást kérve végül megérkezett.

Egy tehéncsorda kíséretében egyszercsak megpillantott egy gyermeket, kezében fuvolával. Tüzetesen megvizsgálta, emlékezetébe idézve a szentiratból idézett leírást. „Aha! Ugyanaz a pávatoll és bokalánc, ugyanaz a fűzér a nyakában. Ó, milyen csodásan ragyognak!” E fenséges díszektől teljesen elragadtatva ekképp gondolkozott. Amint megpillantotta testének kék színét, melyet selyem dóti takart, biztosra vette, hogy Krishnát látja. Közben a gyermek mosolyogva odalépett a tolvajhoz. Az ember teljesen megbabozáva meredt a gyönyörűséges látványra, és azon gondolkodott: „Milyen egyszerűen mutatna a fiú teste e díszek nékül.” A gyermek szeretettel megkérdezte a tolvajt: „Mit kívánsz?” Az ember elmondta, miért jött hozzá. Krisnha szó nékül levette ékességeit, és elé helyezte.

A tolvaj nem tudta, mihez kezdjen, és sűrű könnyeket hullatva a gyermek lába elé vetette magát. Amikor magához tért, és felkelt sehol sem látta a fiút és a teheneket. Csupán az ékességek hevertek előtte. Mindet batyuba kötötte, és a gyermek keresésére indult, de sehol nem lelte. Mivel nem volt job ötlete, visszatért a falujába. Felkereste a prédikátort, és ezt mondta neki: „Uram, megvizsgálná ezeket a díszeket, vajon Krishához tartoznak-e? Elmentem Brindavanba, ahol találkoztam egy gyermekkel, aki az általad említett ékszereket viselte. Egy tehén-csorda nyomában haladt. Amikor meg-kérdezte, hogy mit kívánok, elmondtam neki szándékomat. Nem tudom miért, de sírva fakadtam, és e gyermek lábai elé borultam. Amikor felkeltem, sehol sem láttam őt. Sokáig kerestem, de nem találtam, ezért eljöttem hozzád, mert szeretném visszaadni neki e díszeket.” Története közepette a tolvaj ismét sűrű könnyeket hullatott. A prédikátor megdöbbent e hírek hallatán. Kibontotta a batyut, és legnagyobb meglepetésére Krishna ékszereit találta benne. „Valóban igaz, amit mondasz? Milyen szerencsés vagy! Számtalan ember végez éveken át mindenféle önmegtartóztató lelki gyakorlatot, de nincs szerencséjük, hogy Isten látványában részesüljenek. Nem találok szavakat dicsőítésedre, hogy elnyerted az Úr Kegyét!” A pap örömkönnyeket hullatva ölelte meg a tolvajt.

Isten megadja, amit kérsz, ha tiszta szívvel, kitartó hittel és türelemmel imádkozol Hozzá.

Forrás: Radio Sai Global Harmony

| Chinna Katha tanmese | Isten mindenkiben... | Karácsonyi üzenet |
| Lap tetejére | Ugrás a Sanathana Sarathi Menübe |