Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– A TESTTUDATOSSÁG AZ OKA AZ EMBER KÖTÖTTSÉGÉNEK –
– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba beszéde
az Ati Rudra ünnepségen hangzott el
Prashanti Nilayam, Sai Kulwant Csarnok 2006. augusztus 18. –
Ó ember! Ne légy büszke műveltségedre!
Ha nem köszöntöd Istent hódolattal, és nem gondolsz rá odaadással,
minden műveltséged hasznontalanná válik
(Telugu vers)
Az oktatás területén sokféle tudásra szert tehettek, ám a világi oktatás értéke a nullával egyenlő. Mivel az ember nem képes felismerni ezt az igazságot, képesítéseivel büszkélkedik. De mi haszna mindezen ismeretnek? Mit mondhatnék ezen az augusztusi ünnepen az ilyen oktatás végeredményéről?
Hanyatlóban a Védikus Erkölcs (Dharma);
Hibának tartják, ha valaki anyanyelvén szól;
Az emberek nem mernek erkölcsösen viselkedni a társadalomban;
Ó hívek! A ti kötelességetek megvédeni Bharat (India) Erkölcsiségét (Dharma)!
(Telugu vers)
Elméteket ajánljátok fel Istennek!
Szeretet Megtestesülései!
Manapság a világban minden hihetetlenül sebességgel változik. Láthatjuk, hogy a másodpercek, percek és órák milyen gyorsan múlnak el. Egy perc hatvan másodpercből áll, egy óra pedig hatvan percből, mégis úgy tűnik, mintha egy óra csupán percnyi lenne. Mi ennek az oka? Az ok az ember elméjének működésében keresendő, mely rendkívül gyorsan mozog, és minden pillanatban változik. Kinyilvánítatott: „Manah Eva Manushyanam Karanam Bandhamokshayo – Az elme az oka az ember kötöttségének és megszabadulásának” Az ember kötöttségének, csakúgy mint megszabadulásának legfőbb oka nem más, mint az elméje. Mi az elme? Vágyak kötege. Legalább valamelyest gyakorolnunk kellene vágyaink korlátozását! Manapság az ember mindent ellenőrzése alatt tart, kivéve önmagát. Mi haszna van annak, ha mindent irányítani akarunk, míg magunk ellenőrzés nélkül össze-vissza kószálunk? Mindenekelőtt elméteket kell Istennek ajánlani, mert az Isten ajándéka. Az elmét Istentől kaptátok, ezért neki kell felajánlanotok. Ha ezt az elvet követitek, tökéletes boldogságban lesz részetek.
Amikor a gyermek az anyaméhből megszületik, nyakát nem díszíti virágfűzér. Igazgyönggyel kirakott ékszerek, smaragd vagy gyémánt nyaklánc sem ékesíti. Ám egy fűzér mégis van a nyakában. Isten (Brahma) az életeken át véghezvitt tetteinek következményeiből súlyos köteget fűzött össze, és a nyakába akasztotta.
(Telugu vers)
Tulajdonképpen az egész teremtés Isten ajándéka. Ezért gondosan kell őriznünk ezt az ajándékot!
Szeretet Megtestesülései!
Ubhayabharati - Mandana Misra felesége - hatalmas bölcsességgel bírt. Egy napon, a szent asszony tanítványaival a Gangesz partjára ment, hogy fürdőt vegyen. Útközben megpillantotak egy sannyasit (világi életről lemondott ember), aki a feje alatt egy agyag edényt tartva pihent. A korsót ivóvíz merítésre használta, ezért óvta olyan körültekintően. Ubhayabharati az ember ragaszkodását látva azt mondta tanítványainak: „Nézzétek! Bár sannyasinak vallja magát, mégis ragaszkodik egy agyagedényhez, melyet párna gyanánt a feje alatt tart.” Az ember ugyan meghallotta a megjegyzést, de nem szólt semmit. Amikor Ubhayabharati és tanítványai visszafelé jöttek a folyótól, ragaszkodás-nélküliségét demonstrálva, a szemük láttára elhajította az agyag edényt. Ubhayabharati e tett láttán megjegyezte: „Úgy gondoltam, hogy ennek az embernek egy hibája van, a ragaszkodás (abhimana), ám most egy másikat is felfedeztem, az egót (ahamkara). A ragaszkodás és ego által hogyan válhatna valakiből bölcs vagy lemondott személy (sannyasi)?” Ubhayabharati megjegyzése felnyitotta az ember szemét. Kifejezte háláját a szent asszony iránt, aki a lemondás valódi tudásában részesítette őt. Ekkor Ubhayabharati így szólt: „Kedves Fiam! A világ nem más, mint illúzió. Az ember sokféle formát lát, és vonzódni kezd hozzájuk. Ám mindezek csupán gondolatainak visszatükröződései; nem a külvilágból erednek.”
E világon minden az ember saját elméjének szüleménye. Bizonyos ideig ragaszkodást éreztek testetek iránt, majd felhagytok vele. Ti fejlesztettétek ki e ragaszkodást, és ti vetitek le a testet. Mind a kötődés és az elengedés saját téveszmétek eredménye. Ezt a testhez való ragaszkodás (dehabhranti) okozza. Adjátok fel a testi kötődést (dehabhranti), és ápoljátok az Isten iránti Szeretetet (daivabhimana)! A test Isten temploma. Tekintsetek a test lakójára úgy, mint a Legfelsőbb Úrra (devadeva)!
Az összes király és császár, akik e földön uralkodott, üres kézzel hagyta el a világot. Még egy fűszálat sem vihettek magukkal. Amíg élünk, világi dolgokkal és emberekkel vagyunk kapcsolatban. Ám minden ilyen kapcsolatnak vége szakad, amikor elhagyjuk ezt a világot. Valójában minden ilyen kapcsolatot mi teremtünk meg. Nem szabadna hogy ezek a kapcsolatok eltérítsenek minket. Boldog és áldott életet kellene élnünk. Az emberi élet egy örömünnep. Ez az öröm nem a „Öröm” nevű fagylaltra utal, hanem arra az örömérzésre, ami az emberi szívben rejlik. Úgy kellene élnünk, hogy egyfolytában ilyen örömet érezzünk.
A testet az öt elem építi fel, és előbb vagy utóbb elpusztul,
ám a benne lakó soha nem születik, és hal meg.
A benne lakó egyáltalán nem érez ragaszkodást, mert Ő az Örök Tanú.
Valójában Atma formájában Isten maga van jelen benne.
(Telugu vers)
A világi kapcsolatok rövid életűek
Az ember világi gondolatai tudatlanságának szüleményei; ezek nem valósak. Amíg a testben élet van, a világi szeretet is jelen van az emberek között. A férj szereti feleségét, ám ez a szeretet fizikai és testi jellegű. A testek soha nem egyszerre jönnek a világra, sőt nem is egyidőben távoznak el.
„Punarapi Jananam, Punarapi Maranam,
Punarapi Janani Jathare Sayanam,
Iha Samsare, Bahu Dustare,
Kripayapare Pahi Murare.”
(Szanszkrit vers)
„Ó Uram! Fennakadtam a születés és halál körforgásában; időről-időre megtapasztalom a fájdalmat anyám méhében. Oly nehéz átkelni a világi élet óceánján! Kérlek, vigyél át a túlpartra, és szabadíts meg engem!”
„Bhaja Govindam, Bhaja Govindam,
Govindam Bhaja, Moodha Mathe,
Samprapthe Sannihithe Kale,
Nahi Nahi Rakshati Dukrun Karane.”
(Szanszkrit vers)
Ó bolond ember! Govinda nevét énekeld, amikor a vég közeleg; a nyelvtan szabályok nem segítenek!”
Ma erősnek és egészségesnek tűnhet az ember, ám senki sem tudja megmondani, holnap mi történik vele. A test olyan, akár egy autó, az elme, mint a kormány. Ha az ember nem tartja uralma alatt az elme kormányát, hogyan vezethetné testének autóját a megfelelő irányba?
Szeretet Megtestesülései!
Az elmúlt tíz napban szertartást bemutató védikus papoknak (ritwik) is lehetnek világi gondolataik, de elméjük főként isteni gondolatokra öszpontosul. Sok fiatalember is van közöttük. Az országnak ilyen fiatalokra van szüksége. Nagyon boldog vagyok, ha látom őket e nemes úton járni. A záró szertartás (purnahuti) bemutatása után beszélek velük, teljesítem kívánságaikat, és boldoggá teszem őket. Közületek sokan törekednek a lemondásra, de érzéseiteket megzavarja a ragaszkodás, melyet nem vagytok képesek feladni. Megosztom veletek azt a módszert, amivel könnyen megszabadulhattok e kötöttségektől. A főpapunk irányíthat benneteket és saját példáján keresztül utat mutathat számotokra. Amikor ilyen tanítót (acharya) követtek, könnyedén tuljuthattok az akadályokon, és elérhetitek célotokat.
Istent könnyű elérni. Valójában Isten hozzátok tartozik, és ti is Hozzá tartoztok. Isten és a közöttetek lévő kapcsolat olyan, mint a fiú és apja közötti. Éljétek életetek boldogságban, kitartással és áldásban. Holnapi távozásotokkal, átérzem majd az elválsunk miatti fájdalmatokat. Szívesen veletek tartanék. Egymás nélkül nem élhetünk. A köztünk lévő kapcsolatot tekintsétek igaz és örök köteléknek, s törekedjetek megőrzésére. Holnap kora reggel kijövök hozzátok, és boldogsággal árasztalak el benneteket.
Chinna Katha tanmese
Ati Rudra
Példás haza szeretet
|