Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– CHINNA KATHA –
Zarándokút
A falubeliek mielőtt zarándokútra indultak volna, összegyűltek és felkeresték Tukaramot, majd tisztelettel így kérték:„Kérünk, gyere velünk te is!” Tukaram sajnálkozva fejezte ki, hogy nem tarthat velük. Ám egy csomagot adott nekik és így szólt: „Van a batyuban néhány szem uborka. Vigyétek magatokkal a zarándokútra, és hozzátok vissza miután megmerítettétek a zarándokhelyek folyóinak szent vízében.” A zarándokok, ahogy azt Tukaram meghagyta, belemerítették a csomagot az összes folyóba, és minden templomba magukkal vitték az Istenek színe elé. Kisvártatva visszaértek a faluba. Mindannyian Tukaram elé siettek és mély tisztelettel és odaadással átadták neki a csomagot. Tukaram másnap vacsorára invitálta őket a házába. Tukaram a sok étel mellett az uborkából készült ételt is felszolgálta. Vacsora után, amikor mindannyian köréje gyűltek, megkérdezte a vendégeket: „Észleltetek-e bármilyen változást az uborkákon, vagy ugyanolyan keserűek voltak, mint korábban?” Mindannyian egyöntetűen így feleltek: „Mester! Az uborkák megtartották keserű ízüket.” Ekkor Tukaram a következőket tette hozzá: „Hallgassatok ide! Az uborkákat elvittétek minden templomba és megmerítettétek a szent zarándokhelyek folyóiban, amerre csak jártatok. Mégis ugyanolyan keserűek maradtak, mint azelőtt, és semmi sem változott. Hasonlóképpen, ha ti sem változtok egy ilyen zarándokút után, akkor ez egy hiábavaló tevékenység marad. A zarándokok végül azt a tanácsot kapták, hogy változtassák meg gondolkodásmódjukat, elméjüket és emberi érzéseiket. Valójában az emberi viselkedés változásában ezeknek nagyon fontos szerepük van. A zarándoklat pedig nem szórakozásra való túristaút.
Forrás: Sanathana Sarathi
Chinna Katha tanmese
Ati Rudra
Példás haza szeretet
|