Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– SUBHAS CHANDRA BOSE PÉLDÁS HAZASZERETETE –
– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba beszéde
India Függetlenségének 60. évfordulója alkalmából hangzott el
Prashanti Nilayam, Sai Kulwant Csarnok 2007. augusztus 15. –
Sok előadó beszélt már előttem, de egyikük sem említette Subhas Chandra Bose-t, aki sok nagyszerű értékkel és adottsággal áldatott meg. Miután befejezte tanulmányait az Indiai Köztisztviselői karon (ICS), visszatért Indiába és csatlakozott a politikai mozgalomhoz, amelyből igen jelentős részt vállalt. Sajnálatos módon azonban el kellett hagynia Indiát, mert a nép körében (bharatya) nem volt egység. Még a távollétében, a tengeren túlról is kulcs fontosságú szerepet játszott abban, hogy India kivívja a brit fennhatósággal szembeni függetlenségét.
Subhas Chandra Bose fontos szerepe az Indiai Függetlenségének kivívásában
Lalita Bose, Subhas fivérének leánya, egy alkalommal Puttaparthiba tett látogatást. Sajnálta, hogy nagybátyjának ¬– bár India szent földjén született - el kellett hagynia az országot. Elmondta, mennyire boldog, hogy ebben az országban élhet és Swami darshanjában részesülhet. A whitefield-i Brindavanba is ellátogatott, ott is eltöltött néhány napot. A későbbiekben, követett engem kocsijával, bárhova is mentem. Gyakran játszott harmóniumon és bhajanokat énekelt. Uty-ba és Kodaikanal-ba is elkísért, amikor odautaztam. Egész idő alatt azt ismételgette: „Sai Ram! Sai Ram!” E mantrán kívűl nem járt más gondolat a fejében.
Subhas Chandra Bose komoly fizikai, szellemi és spirituális erővel rendelkezett. Azonban spirituális erejével soha senki előtt sem kérkedett. Égett a vágytól, hogy segítse India felemelkedését. Egy vezető sem vágyódott ennyire erősen az ország szabadságára és fejlődésére. Subhas Chandra Bose olyan ember volt, aki a tettekben hitt, és nem csupán a prédikálásban. Manapság is sok nagyszerű vezető él országunkban, de mi haszna van, ha nem alkalmazzák a gyakorlatban azt, amit mondanak? Millió dologról beszélnek, de egyetlen egyet sem ültetnek át a gyakorlatba! Nagyon fájdalmas látni azt, hogy manapság már senki sem emlékszik Subhas Chandra Bose-ra, aki oly sokat tett az országért. Egyike volt azoknak, aki egész életét az országnak szentelte. A szülőföld iránti szeretet nála első helyen állt, még akkor is, amikor tengerentúli országokban tartózkodott. Sőt! Elkötelezettsége napról napra növekedett!
Élő halott az, aki nem büszke saját szülőföldjére,
saját anyanyelvére és saját vallására.
(Telugu vers)
Nyerjétek el az önvaló függetlenségét!
Időközben India kivívta függetlenségét (swatantrata). Azonban, ez csupán függetlenség (swatantrata) és nem valódi Szabadság (swaatantrata). Mit jelent a Függetlenség (swatantrata)? Ez a fogalom a testtel, az elmével és az értelemmel kapcsolatos, míg a Szabadság (swaatantrata) a Lélekkel (Atma). Valójában azok nevezhetőek függetlennek, akik az Atma alapelvét követik. Ugyanez a különbség az önuralom (swarajya) és a mindentől független abszolút létező között (swaarajya). Nekünk az egyetemes és mindentől független létező (swaarajya) és nem az önuralom (swarajya) elérésére kell törekednünk. Amikor az Atma elvét követjük, minden jóra fordul. Azonban ezáltal nem csak a mi életünk változik meg: ez az egész világ jólétéhez és boldogulásához vezet. Nem szabad megelégednünk csupán a politikai függetlenséggel; a valódi szabadságra kell törekednünk, mely a Lélekkel (Atma) kapcsolatos. Subhas Chandra Bose az egyén szabadságának elérésére törekedett. Végül, igyekezete elérte célját. Mindenkinek arra kellene törekednie, hogy ilyen nemes lelkű emberek társaságát keresse. Subhas Chandra Bose egyike volt azoknak az indiaiaknak, akik elérték az Szabadságot (swaatantrata), míg mások csak saját önző céljaikat hajszolták. Amíg egyesek szűklátókörű gondolatokkal és különbségek keresésével foglalkoztak, addig Subhas Chandra Bose az egész országot egynek tekintette.
Az Atma alapelve mindenkiben ugyanaz. Mindenki ugyanazzal a lelkierővel áldatott meg. Az ember a Lélek (Atma) megtestesülése. Ezért mondja Krishna a Bhagavad Gitában: „Mamaivamsho Jivaloke Jivabhuta Sanathana – A mindenben benne lakozó örökkévaló Lélek (Atma) Lényem része”. Azt mondja: „Minden az én Istenségem megnyilvánulása”. Ha Lényem részének tartalak benneteket, nektek is a lényetek részeként kell tekinteni másokra. Szeress Mindenkit, Szolgálj Mindenkit! Ne a személyek között lehetséges különbségekre figyeljetek, azt gondolván, hogy az egyik szegény a másik milliomos. Indiában (Bharat) sok milliomos él. Azonban, ők csak saját hasuk megtöltésével foglalkoznak. Még arra sem hajlandók, hogy alamizsnaként egy falat ételt adjanak azoknak a koldusoknak, akik ajtójuk előtt állva így könyörögnek: „Bhavati Bhiksham Dehi – Anyám, kérlek adj alamizsnát!” Mi értelme van, hogy ilyen sok gazdag ember él országunkban? Csak névlegesen gazdagok, egyébként pedig a szegények legszegényebbjei közé sorolhatók. Országunkban az Erkölcsösség és a könyörületesség hanyatlóban van. Az itt élő embereknek az Erkölcsösség és a könyörületesség útján kellene járniuk. Mindenkire nővéretekként vagy fivéretekként tekintsetek! Tekintsetek rájuk úgy, mint önmagatokra. Az emberek általában csak a pódiumról köszöntik egymást testvérükként, de ki az, aki valójában gyakorolja ezt? Senki sem.
Az embereknek emlékezniük kell a Subhas Chandra Bose-hoz hasonló nemes lelkekre!
Manapság bármerre tekintünk, azt láthatjuk, az emberek a pénz után sóvárognak. Azon igyekeznek, hogy vagyont halmozzanak fel, de senki sem tesz erőfeszítést a Szeretet és az Erkölcsösség ápolására. Az előző három előadó a világról beszélt, de egyikük sem beszélt a Lélekről (Atma). Mindenkit ugyanaz az Atma elv hat át. Jelen van bennetek, bennem és mindenkiben. „Daivam Manusha Rupena – Isten testet öltött az emberi lényben.” Nem helyes tiszteletlenül viselkedni senkivel sem, mert minden ember Isten Megtestesülése. Életeteteket abban a meggyőződésben éljétek, hogy mindenki a testvéretek. Csak akkor érhetjük el az egyetemes szabadságot (swaarajya), ha ilyen érzéseket táplálunk magunkban. Addig, csupán a függetlenség (swarajya) birtokosai lehetünk, amelyben a »swa« az önzést (swartha) jelöli. Ám nekünk olyan szabadságra (swaarajya) kell törekednünk, amelyben a »swaa« a spirituális szívet (hridaya) jelenti.
Mindannyian falvakba látogattok és a szegények megsegítésével önzetlen szolgálatot (Grama Seva) végeztek. Először valódi függetlenségre (swaatantrata) tegyetek szert. Szeressetek, tiszteljetek és segítsetek mindenkit! Csak ezután lehet benneteket Sai Diákoknak nevezni. Minden megváltozhat, de a Lélek (Atma) nem. Még egy gonosz ember, vagy démon sem tud a Lélekben (Atma) semmilyen változást előidézni. Törekedjetek ilyen változatlan és örök Lelki királyság elnyerésére! Legyen önbizalmatok! Csak ekkor juthattok el az ember szintjére. Ez a ti valódi és örökkévaló állapototok. Jókívánságaimmal zárom beszédemet és megáldalak benneteket, hogy elérhessétek Lelki királyságotokat és megbecsülésre tegyetek szert.
Csupán Szeretetből fakadóan beszéltem Subhas Chandra Bose-ról, senki sem ösztönzött erre a beszédre. Ilyen nagyszerű személyiségek szülessenek újra és újra Indiában (Bharat). Indiának ismét hajdani fényében kell tündökölnie! Ha Subhas Chandra Bose ma is élne, jelen történelemünk leghíresebb emberévé válhatott volna. Nem lennének koldusok országszerte. Azonban maguk az itt élők felelősek azért, hogy elhagyta az országot. Ezért kell manapság oly sok nehézségekkel szembenéznünk. Szeretnünk kell az ilyen nemes lelkeket és bíznunk kell bennük. A Szeretet és a Bizalom igaz erőink. Ne feledjük el soha Subhas Chandra Bose-t! Tanításai tele voltak nemes gondolatokkal és eszményekkel.
Sajnos az emberek megfeletkeznek ezekről a jó emberekről, és csak a rosszakra emlékeznek. Ez óriási hiba. Soha ne feledjétek el a jó embereket! Ők olyanok, akár az értékes ékszerek. Az kívánom, mindig emlékezzetek a nemes lelkekre! Mindannyiótokat megáldva fejezem be beszédemet.
Chinna Katha tanmese
Ati Rudra
Példás haza szeretet
|