Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– AZ EMBER ERKÖLCS NÉLKÜL VALÓJÁBAN DÉMON –
– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba Iswaramma napi beszéde
Prasanthi Nilayam, Sai Kulwant Csarnok 2008. május 6. –
Diákok- Fiúk és Lányok!
A mai ünnepségen Venkataraman a helyes viselkedésről beszélt. Ő nagyon tanult ember, aki a bombay-i Babha Atomkutató Intézetben dolgozott. Olyan tudományos kutatásokat végzett, melyeket korábban Sir C.V.Raman folytatott. Számos díj nyertese.
Nos, mit is mondhatnék e test anyjáról? Valójában az embernek három teste van – fizikai, mentális és spirituális. Emiatt ti nem egy, hanem három személy vagytok – az, aminek magatokat gondoljátok, vagyis a test; az, aminek mások gondolnak, az elme; és az, ami valóban vagytok: az Atma (Lélek), nem a test, vagy az elme.
Adjátok meg szüleiteknek a nekik kijáró tiszteletet
A világban jelenleg uralkodó helyzet miatt csak nagyon kevesen tisztelik édesanyjukat. Az anya kilenc hónapon keresztül hordott benneteket méhében, és életet adott nektek, miután annyi nehézségen és megpróbáltatáson ment keresztül. Egy ilyen anyáról megfeletkezni olyan, mintha Istenről feledkeznénk meg. Ez pedig annyit tesz, mintha elfelejtenétek saját magatokat. Életetek során az anya az első tanár. Ő az, aki etet és táplál benneteket. Az ő ölében nőtök fel, és tapasztaljátok meg a boldogság minden formáját. Senki sem feledkezhet meg arról a szeretetről, melyet az anyjától kapott. Minden anya a legnagyobb tiszteletet érdemli.
Édesanyja halála után Sankaracharya elvégezte az utolsó szertartást, annak ellenére, hogy lemondott a világi életről. Sok ember kritizálta őt, mondván, hogy művelt ember létére nagy illetlenséget követetett el. A szentírásokban való jártasság nem olyan fontos, mint a kulturális kifinomultság, aminek nagy jelentősége van. A kultúra az, ami a kifinomult jellem kialakításában segítségünkre van. Ezért Sankaracharya azt mondta bírálóinak: „Sem az anyám nem fog elhagyni engem, sem én nem hagyom el őt. Anyám és én örökre egyek vagyunk. Testünk különbözik egymástól, de a bennünk lévő Atma ugyanaz.” Sankaracharya a háza udvarán hamvasztotta el anyja testét. A keralai emberek egészen a mai napig otthonukban hamvasztják el halottaik testét, mert úgy érzik, ha egy olyan nagyszerű ember, mint Sankaracharya, így tett, akkor nekik is követniük kell e példát.
Bár fizikailag édesanyátok nem lehet veletek, az iránta érzett szeretetetek mégis ugyanaz marad.
1972 májusában Brindavanban (Bangalore) tartottak egy nyári tanfolyamot az Indiai Kultúra és Spiritualitás témakörében. Abban az időben, Iswaramma, e test anyja szintén eljött velem. Egy napon, a reggeli kávézás közben hirtelen felkiáltott: „Swami, Swami, Swami.”„ Jövök, jövök, jövök.” – mondtam. Kért, hogy nyomban jöjjek, s én azonnal odamentem hozzá. Megfogta a kezem és kilehelte lelkét.
Amíg a testben élet van, gondoskodnunk kell róla. Ha az élet elszáll belőle, már nem ér semmit. Tulajdonképpen ki az anya? Ő az életelv, nem a test. A test olyan, akár egy buborék, az elme pedig egy őrült majomhoz hasonlítható. Miért kellene hát őrizgetnünk a testet? Azonnal hozattam a kocsit, és testét elküldettem Puttaparthiba. Én Brindavanban maradtam. A Nyári Tanfolyamra nemcsak egy iskolából érkeznek diákok, hanem India számos főiskolájáról. Mindannyian azt gondolták, hogy Swami azon a napon biztosan nem jön el az órára. Ám pontosan 9 órakor mosolyogva léptem be a terembe. A diákok meglepődtek, mikor megláttak. Mindannyian azon tanakodtak „Hogy lehet ez? Swami édesanyja most halt meg, ő pedig eljön az órára!” Az anya nem távozik el soha. Csak a test - amit anyának neveztünk – hal meg. Azonban édesanyám velem van. Emiatt nincs miért szomorkodni. Ezért mondtam a diákoknak, hogy legyenek boldogok, és ne bánkódjanak, amiért e test anyja elhagyta földi porhüvelyét.
Abban az időben V.K. Gokak is velünk volt. Ő szintén nagyon meglepődött, és eképp gondolkodott: „Micsoda? Swami így beszél! Tulajdonképpen mi is a test? Akkor létezik, ha az öt elem benne van. A test olyan, mint egy táska, mely tartalmazza az öt elemet. Amikor ez az öt elem elhagyja a testet, az egy üres táskává válik.
A testet öt elem építi fel, és előbb-utóbb elpusztul,
de a benne lakó nem születik, és nem hal meg.
A benne lakó semmihez sem ragaszkodik, mert ő az örök tanú.
Valójában maga Isten az, aki Atma formájában jelen van benne.
(Telugu vers)
Nekünk a testben létezőhöz (dehi) kell kötődnünk, nem a fizikai testhez (deha). Mindenki megfeletkezik a testről, amikor aludni megy. Ha álmotokban képesek vagytok megfeletkezni róla, miért ne tudnátok örökre elfelejteni? Ezért helytelen a testhez való ragaszkodás. Minden anyának és gyermeknek e ragaszkodás-nélküliséget kell kifejlesztenie magában.
Amíg édesanyánk él, tisztelnünk, szeretnünk kell őt, és minden lehetséges módon boldoggá kell tennünk. Nincs miért szomorkodnunk, amikor elhagyja testét. Még itt, Puttaparthiban is ezt mondták az emberek: „Mit jelentesen ez? Swami elküldte Iswaramma testét, de ő maga nem jött el!” Miért kellene nekem a testtel mennem? A test csak egy köntös. Olyan, mint egy bőrtáska. Amikor az öt elem elhagyja a testet, az öt érzék is vele megy. Miért kellene emiatt bánkódni? Mindent megtettem, ami világi szinten elvárható. Brindavanban maradtam, és boldogan vezettem le a Nyári Tanfolyamot. Ezen a világon minden fizikai kapcsolatot saját magunk létesítünk. Egyébként ki kapcsolódik kihez? Az anya-gyermek kapcsolat csak fizikai szinten létezik. Az anya jön, teljesíti a számára elrendeltetett feladatot, majd távozik. Nekem a saját kötelességemet kell teljesítenem. Ezért én annak a feladatnak a teljesítésére köteleztem el magam, amiért e világra jöttem.
Ha megfigyeljük e földön a születés és halál jelenségét, megérthetjük, hogy a test átmeneti és múlékony. Ne hagyjuk figyelmen kívül a test jólététét! Ám ne is ragaszkodjunk a testhez! A férj és a feleség közötti kapcsolat csak a házassággal veszi kezdetét. A feleség csak az élet felétől, míg az anya a születéstől kezdve mellettünk van. Merő bolondság megfeletkezni az anyáról, ki születésünktől fogva velünk van, és teljesen belefeletkezni a feleség iránti szerelembe, aki csak az életünk felétől van velünk. Más kapcsolatok, mint a gyermekek, unokák, vők, stb. szintén az életünk során alakulnak ki. Valójában minden világi kapcsolat átmeneti; jönnek-mennek, akár az átvonuló felhők. Csak életünk végéig maradnak fenn. Hova tűnnek, ha ti már nem lesztek? Ezért semmilyen kapcsolatot ne alakítsatok ki a testre alapozva. Azonban komolyan teljesítsétek kötelességeiteket, melyeket fizikai és világi szinten elvárnak tőletek! Viselkedésetek és tetteitek egyaránt legyenek jók. Sose felejtsétek el az édesanyátokat; emlékét örökre őrizzétek meg szívetekben! Édesanyánk szívéből jövünk, ezért neki is mindig a szívünkben kell lennie. Ily módon anyátok nem hagy el soha titeket, és ti sem hagyjátok el őt. Az anya és gyermekei örökké egyek.
Bárhol is vagytok, töltsétek meg szíveteket édesanyátok iránti szeretettel! Egyszer Narasimha Murthy eljött hozzám és azt mondta: „Édesanyám eltávozott.” Erre én azt kérdeztem tőle: „Ki távozott el – édesanyád vagy a teste?” Majd hozzátettem: „Édesanyád itt van. Én vagyok az! (hangos taps). A test halt meg. A test olyan, akár egy buborék. A test jön és megy. Ezért ne aggódjatok anyátok testének halála miatt. Itt vagyok veletek. Kérjetek tőlem bármit, amit édesanyátoktól kértetek volna! Teljesítem! (hangos taps). Emiatt egyáltalán ne szomorkodjatok. Narasimha Murthy azóta is velem van. Mindent megadok neki, amit csak szeretne. A szülőkkel és másokkal való kapcsolat átmeneti – jönnek és mennek, jönnek és mennek. Ám Isten nem jön és megy. Ő mindig velünk van. Ezért Isten az egyetlen, aki mindenkor jelen van (hangos taps).
Matha Nasthi, Pitha Nasthi,
Nasthi Bandhu Sahodara,
Artham Nasthi, Griham Nasthi,
Thasmath Jagrata Jagrata.
Az anyai, apai, testvéri és baráti kapcsolatok nem valódiak.
A ház és a jólét szintén látszólagos. Ezért vigyázzatok, vigyázzatok!
(Szanszkrit vers)
Az egész világ átmeneti és múlandó. Hány ember született a földre? Most mind itt vannak-e? A halál többféleképpen bekövetkezhet; nincs egy meghatározott módja. A halál az halál. Mégha eljövetelét közeledni látjuk, sem kell aggódnunk.
Soha ne mutassatok tiszteletlenséget édesanyátok iránt! Helytelen viselkedésetekkel soha ne okozzatok fájdalmat neki! Mindig tegyétek őt boldoggá! Az ő boldogsága jó dolgokat hoz az életetekbe. Azonban ne aggódjatok szüleitek halála miatt. Az utóbbi időben említettem nektek, hogy anyám és apám megjelent előttem. Folyamatosan látom őket. Rám mosolyognak, és amikor látom őket, visszamosolygok rájuk. Legyünk boldogok, amikor szüleink mosolyognak. A kisgyerekek mindenkire mosolyognak. Mi is mosolyogni kezdünk, amikor ők ránk nevetnek. A szülők olyanok, mint a kisgyerekek. Egy anya mindig szereti gyermekeit. Ezért bármilyen magas pozíciót is töltünk be életünk során, soha nem szabad tiszteletlenséget tanúsítanunk szüleink iránt, vagy lenéznünk őket.
Mindig gondoskodjatok szüleitekről, s bánjatok velük szeretettel és tisztelettel. Mindig úgy tekintsetek rájuk, mint Istenre! Az anya Isten, az apa Isten. Ezért mondják, hogy tiszteljétek anyátokat, apátokat, tanárotokat és vendégeiteket Istenként! A testet édesanyánktól kaptuk. Az apa biztosítja a test táplálásához szükséges javakat és a fejlődésetekhez szükséges lehetőségeket. A tanár (acharya) nevelésben részesít, míg Isten ad mindent. Ezért e négyről soha ne felejtkezzetek meg, és kincsként őrizzétek őket a szívetekben! Az anyának és az apának mindig a szívünkben kell lennie. Ne tagadjátok meg őket akkor sem, ha nehézségekkel kell szembenéznetek. Az, aki megtagadja szüleit, nem nevezhető emberi lénynek. Hogyan létezhetnétek szüleitek nélkül? Ők adtak életet nekünk, ők földi életünk forrásai. Ezért életetekben nekik kell elfoglalniuk a legfőbb helyet. Legyenek bármilyen idősek, s lehettek bármilyen nehéz helyzetben, a tőletek telhető legjobb módon, mindig törekedjetek boldoggá tenni őket. Etessétek meg őket, még akkor is, ha kéregetnetek kell emiatt! Vállaljatok fel minden nehézséget, hogy gondoskodhassatok róluk. Teljesítsétek minden kívánságukat! Ezen a földön minden visszahatás, visszatükröződés, visszahang. Senki sem menekülhet el ezek elől. Ha ma nehézséget okoztok szüleiteknek, holnap a ti gyermeketek teszi ugyanezt veletek. Minden bizonnyal szembesülnötök kell tetteitek következményével. Szerethettek bárkit, de ne feledkezzetek meg szüleitekről. Szüleitek sosem feletkeznének meg rólatok. Ezért ti se feledkezzetek meg róluk!
Tovább >>>
Chinna Katha tanmese
Az ember erkölcs nélkül...
Sose feledkezzetek meg...
|