Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó

– ISTEN NEVÉNEK ISMÉTLÉSE (NAMASMARANA)
A LEGMAGASZTOSABB LELKIGYAKORLAT – –

– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba beszéde
Sai Ramesh Csarnok Brindavan (Whitefield, Bangalore)
2008. május 24. –

Isteni Lélek Megtestesülései!

Az indiai emberek (bharatiya) ősidőktől fogva sokféle lelkigyakorlatot végeznek Isten elérésére. Ilyen például az áldozathozatal (yajnas), Isten Nevének ismétlése (japa), a lemondás (tapa) vagy az elmélkedés (dhyana). A hit ereje határozza meg, hogy ilyen lelkigyakorlatok végzése által elérheti-e valaki Istent, ám senki sem ismerheti a mindenhol jelenlévő Isten akaratát (sankalpa).

Isten az emberi szívben lakozik

Isten minden kezet, lábat, szemet, fejet, szájat, fület, és az egész világegyetemet áthatja (Sarvatah Panipadam Tat Sarvathokshi Siromukham, Sarvatah Sruthimalloke Sarvamavruthya Tishthati). Istennek megszámlálhatatlan szája, füle, szeme, keze és lába van. Bármerre téved tekintetetek, Isten mindenhol jelen van. Egy ilyen kozmikus lényt, nem lehet csupán lelkigyakorlatok végzésével elérni. Senki sem állíthatja, hogy Isten ilyen vagy olyan lenne. De akkor milyen Isten valódi természete? Ő mindennél összetettebb és mindenütt jelen van. Ha valakivel kedvesen viselkedtek vagy esetleg épp ellenkezőleg, megbántjátok őt, az megérinti Istent. A hétköznapi emberek saját gyengeségeik miatt nem képesek megérteni a legkifinomultabb Isteni alapelvet. A földi és világi örömök kielégítésére törekszenek, nem pedig az erkölcsi, illetve spirituális célok megvalósítására. A legátlagosabb személytől a legfejlettebb tudatú emberig, mindenki gyakorol valamilyen szertartást, például áldozatot hoz (yajna) vagy önfeláldozóan viselkedik (yaga) valaki más javára. Ám Istent csakis erkölcsös, és spirituális erőfeszítések által lehet elérni. A pénzgyűjtési vágy minden területen egyre nő, különösen a politika világában. Ez valódi tudatlanságra vall.

Amíg az ember ilyen tudatlanságban él, nem értheti meg az Istenség alapelvét. Amíg szívetek telve van önmagatok iránti büszkességgel, ragaszkodással – az Én és enyém érzettel –, nem ismerhetitek fel Istent. Akkor hát mi az első és legfontosabb követelmény amely Isten megismeréséhez vezet? Sokan ajánlják hódolatukat Istennek és végeznek különféle áldozati szertartásokat (yajna), hogy az Úrral közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Ám ilyen eszközök által ez nem mindenki számára lehetséges. Akkor ez mégis hogyan valósítható meg? A világon minden dolog és teremtett lény pusztulásra van ítélve. Még a hegyek is belesüllyedhetnek a vízbe, a folyók pedig kiszáradhatnak. Az emberi test is mulandó. A teremtés egyetlen része sem állandó. Csupán Isten örök, hallhatatlan, végtelen és egyben felfoghatatlan. Hogyan is érthetne meg bárki egy ilyen kozmikus lényt? Néhányan azt képzelik, hogy meditáció közben, vagy az áldozati tűzben (yajna) Istent látták. Ám ez csupán képzeletük szüleménye. Akkor hol tartózkodik Isten? Ő az Atmikus elv formájában mindenki szívében benne él. Egyedül az Önvaló alapelve által lehet elérni. Nem helyénvaló különféle nevekkel és formákkal azonosítani őt.

Az Isteni Név határtalan ereje

Amikor Ráma Lankára menet a tengerhez érkezett, és amikor Ravannát megölve kiszabadította Szítát, sokan vélték úgy, hogy lehetetlen feladatot teljesített, mivel Ravanna gonoszságát, kegyetlenségét és hatalmát óriásinak tarották. Ráadásul egy hatalmas tengert kellett átszelnie, amit teljesíthetetlen feladatnak tartottak. Ráma azt javasolta, építsenek hidat a tenger fölé. Hanumán, Jambaván és más majmok azt állították, hogy a hidat pillanatok alatt meg lehet építeni. Ráma megparancsolta nekik, kezdjenek hozzá a híd építéséhez. A majmok nagy köveket és hegydarabokat hordtak össze és azokat a tengerbe dobták, de a sziklák egytől egyig elsüllyedtek a vízben. Hogyan lehet így hidat építeni? Sehogy, hacsak a köveket és a sziklatömböket egymásra nem helyezik. Mit tegyenek tehát a hídépítés sikeréért? Felismerve a helyzet nehézségét, Lakshmana így szólt Rámához: „Kedves Bátyám! Ezen a világon minden mulandóságra van ítélve. Ám van egyvalami, ami nem múlik, és nem is süllyed el, és ez a Te Neved. A Te Neved örökkévaló, mindig igaz és megingathatatlan. Elpusztíthatatlan. A hidat a Te Neved alapjaira kell építeni. Ráma elismerően megveregette Lakshmana hátát és így szólt: „Lakshmana! A helyes megoldást javasoltad.”

Ezt hallva, Hanumán így fordult Rámához: „Swami! Én képes vagyok erre a feladatra.” Így a majmok hozzákezdtek a sziklahordáshoz és Hanumán megkérte őket, hogy minden sziklatömbre írják rá Ráma nevét. Azok a sziklák, amelyekre Ráma nevét írták, nem süllyedtek el a vízben, azonban elsodródtak egymástól. Ekkor Hanuman azt mondta, hogy a „Rá” szótagot írják az egyik sziklára és a „ma” szótagot a másikra. A majmok követték tanácsát és a köveket nagy odaadással és rendíthetetlen hittel dobálták a tengerbe. Az óceán hullámai összesodorták a sziklatömböket, hogy újra és újra egyesítsék Ráma Nevét. Egy kőszikla sem süllyedt el, és csakhamar felépült egy nagyon hosszú híd. Milyen alapra épültek a kövek és a sziklatömbök? Ráma Nevére. Mivel mindegyik tömbbe belevésték a Ráma nevét alkotó „Rá” vagy a „ma” szótagot, így mindegyik fennmaradt a vízen. Amint elkészült a híd, Ráma, Lakshmana, Hanuman és az egész hadsereg átkelt rajta, és pillanatok alatt megérkeztek Lankára. Vibhishana azt mondta: „Ó Ráma! Bármi megteremtődhet a Te Neved ereje által. A Te Neved csupán két szótag, ám lehetővé tette a majmok számára, hogy ilyen hosszú hidat építsenek.” A Ravannával folytatott háború a gonosz halálával és Szíta kiszabadításával végződött. Tehát, Ráma Neve a leghatalmasabb, mely örökkévaló. A forma bármikor, bárhol, bármilyen körülmények között elsüllyedhet, ám a Név sosem süllyed el, sőt megment, bárhol is legyél.

Ráma így mutatta meg a Név örök igazságát és örökérvényűségét. Ezt soha senki sem tudja lerombolni, és nem veheti el tőletek. A Ravannával folytatott háborút a Név ereje segítette győzelemre. Elegendő, ha kitartóan ismételitek Ráma Nevét, akkor minden erőfeszítéseteket győzelemre viszitek. A Krishna, Siva, Hari, Hara Nevek is két szótagból állnak. Mindent elérhettek, ha életeteket valamelyik Isteni Névre alapozzátok. A Név örökkévaló, míg a forma mulandó; a formának van életkora és halála. Ezért a Név a legfontosabb. Ezt tanította Ráma az emberiség számára. Ismételjétek folyamatosan Isten Nevét! Más lelkigyakorlatoknak, mint a jótékonyság, áldozathozatal (yayna), Istentisztelet, stb. nem sok haszna van, ha nem ismételitek folyamatosan Isten Nevét. Az indiai emberek az Istenimádat kilenc módját gyakorolják; a hallgatáson, éneklésen, a Teremtőn való elmélkedésen, a Lótusz Lábak szolgálatán, üdvözlésen, istentiszteleten, szolgálaton, barátságon és önátadáson keresztül. Az Istenimádat fajtái közül az utolsó és legmagasabbrendű az önátadás. Az önátadás nem azt jelenti, hogy felajánljátok a testeteket Istennek. Az igazi önátadás az, ha Isten Nevével az ajkaitokon élitek életeteket.

Ezért kezdeményezte Guru Nanak - a szikek első mestere - a csoportos éneklést is. Elmondta követőinek, hogy az élet beteljesülését az Isteni Név ismétlésében kell keresniük. Ezért áll minden szik életében a legelső helyen az Isteni Név ismétlése. A szikek szent helyén, az amritsari Arany Templomban, állandóan Isten Nevét ismételik. Úgy tartják, ez a legfontosabb lelkigyakorlat. Akármennyi pénzt is költhettek jótékony célokra és különféle szolgálati feladatokra, ezek a cselekedetek csupán átmeneti megelégedettséget hoznak számotokra, ha nem társulnak az Isteni Név ismétlésével. Láthatjátok, hogy az emberek haszontalan hirdetéseket adnak fel az újságban, csakhogy pénzt keressenek. A pénz jön és megy, ám az erkölcs jön és növekszik. Fejlesszétek az erkölcsöt, mely tiszta elméhez vezet! Ismételjétek százezerszer (laksharchana) vagy tízmilliószor (kotyarchana) Isten Nevét és tapasztaljátok meg e lelkigyakorlat gyümölcsét. Ám hiábavalóan várakoztok, soha nem kapjátok meg a remélt gyümölcsöt, ha csupán szertartásként végzitek az Isteni Név ismétlését. Így csak átmeneti megelégedettségben részesülhettek. Sok gazdag ember rengeteg pénzt költ különféle áldozati szertartásokra (yajna és yaga), ám amikor egy koldus kerül az ajtajuk elé és alamizsnáért könyörög, nem nyújtják ki felé a kezüket. Ez nem helyes. Istent nem lehet pénzzel elérni. A pénzeteket Isten adta nektek. Miért nem adjátok vissza neki? Hasznosítsátok pénzeteket spirituális és világi tevékenységeitek során! Használjátok a szegények megsegítésére is. Ám engem csak Isten Nevének ismétlése (Namasmarana) által érhettek el. Ismételjétek az Isteni Nevet és érjétek el Istent!

Amikor Draupadit megalázták a Kuravák udvarában, ő oltalomért Krishnához imádkozott. Sok néven szólította meg őt, például Dwaraka Lakójaként, Brindavan Vándoraként (Dwarakavasi, Brindavan Sanchari). Ám Krishna nem válaszolt. Ezután a tulajdonságainak körülírásával hívta őt, a Kedvesség Megtestesülésének (dayamaya), a Könyörületesség Megtestesülésének (kripamaya) stb., nevezte őt, de Krishna így sem sietett megmentésére. Ám amikor a Szívben Lakozónak szólította őt, abban a pillanatban megnyilvánult előtte. Hol él Isten? Ő a szívetekben lakik. Így semmi értelme úgy hívni Őt, mintha rajtatok kívül létezne.

Míg a forma múlandó, a Név örökké él

Számos világi és anyagi dologra tehettek szert, ám a bennetek rejlő Istent mégsem vagytok képesek elérni. Lássátok meg Istent, aki bennetek él! Befelé, és ne kifelé figyeljetek! Csukjátok be szemeteket, és imádkozzatok a bennetek lakozó Istenhez! Ekkor Isten megnyilvánul előttetek és mindennel megáld benneteket. Csak az Isteni Név ismétlése által nyerhetitek el Isten kegyét és láthatjátok meg őt. Az énekes körmenet (nagarsankirtan) feladata az volt, hogy az Isteni Név ismétlését (namasmarana) népszerűsítse az emberek között. A körmenetben, Isten Nevének ismétlése közben, ne elmélkedjetek Isten tulajdonságain! Egyáltalán nem származik előny az Isteni tulajdonságok magasztalásából. Isten a Lélek (Atma) megtestesülése. A Léleknek (Atma) nincsenek tulajdonságai. Ráma, Krishna és Sai Baba nevei az Avatárok (Istenség megtestesülései) testére vonatkoznak. Az Avatárok nem ezekkel a nevekkel születtek, hanem másoktól kapták. A születés csak a testre vonatkozik, nem a Lélekre (Atma). A halál bármikor utolérheti a testet. Ha megkérdezitek Istent, hogy mi a neve, azt válaszolja: „Én Brahman vagyok (Aham Brahmasmi).” Nem azt mondja: „Ez, vagy az a forma vagyok.” Az Én (Aham) nem rendelkezik különleges formával; hanem a Lélekre (Atma) utal.

Sokféle névvel ruházzuk fel a Lelket (Atma), és e nevek kimondásától várjuk a megelégedettséget. Sőt mi több, meg is követeljük ezt az átmeneti elégedettséget. Az ilyen megelégedettség mulandó és nagyon rövid ideig tart. Csak a Lélek (Atma) az, ami örökkévaló, maradandó és örökérvényű. Ráma sok ezer évvel ezelőtt testesült meg, ám neve máig fennmaradt. Amikor nehézségekkel nézünk szembe, így szólunk: „Üdvözlégy Ráma!” (Ayyo Rama!) A Név az örökkévaló és nem a forma. Ezért elmélkedjetek Isten Nevén, legyen közvetlen megtapasztalásban részetek, ültessétek szívetekbe őt, és váljatok eggyé vele! Indiában sok folyó folyik, például a Cauver, Ganga, Yamuna, Saraswati. Földrengés esetén házak ezrei dőlnek romba. A folyók áradása falvakat sodor magával, és emberi életeket követel. Vagyis a formák nem állandóak; a formák átmenetiek és múlandóak. Ám a formanélküli Ganga és Yamuna folyók bennetek folynak „Soham” formájában – a „So” a jobb oldali idegpályán, míg a „Ham” a bal oldali idegpályán –, és végül a Sushumna, központi csatornában egyesülnek. A végtelenül finom Sushumna csatorna aktíválásán keresztül érhettek el a spirituális szívhez. Amikor templomba mentek, becsukott szemmel fejezitek ki hódolatotokat az ott elhelyezett és imádott Istenség képmásának. Nem azért mentek oda, hogy az Istenség látványában (dharsan) részesüljetek? Akkor miért csukjátok be a szemeteket, amikor odaérkeztek? Így a templomban nem látjátok az imádott Istenség képét, miközben mégis a „Ráma, Ráma, Ráma” nevet zengitek magatokban. Tovább >>>

Lap tetejére Ugrás a Sanathana Sarathi Menübe

Chinna Katha tanmese Az ideális tanítvány A legmagsztosabb lelkigyakorlat