Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– CHINNA KATHA –
A jótett a kéz ékessége
Élt egyszer Párizsban egy öreg hölgy. Bár nagyon gazdag volt, mégis minden pénzén takarókat vett, s éjjelente kivitte azokat az utcára és betakarta velük az ott alvó embereket, akiknek a teste meggémberedett a hidegtől. Még akkor is folytatta ezt a szolgálatot, amikor nem volt elég pénze.
Isten kegyelmével napról napra szünet nélkül folytatta jótéteményét.
Az áldozathozatal szelleme egyre inkább nőtt benne. Valahányszor lehetősége nyilt rá, egy járművet felpakolt takarókkal és mindenkit betakart, aki az utcán aludt a hidegben. Ily módon folytatta ezt a szolgálatot anélkül, hogy bárki is tudomást szerzett volna róla.
Kis idő elteltével a helyiség lakói mégis tudomást szereztek áldozathozataláról és jótéteményéről.
Mindig fejét lehajtva sétált. Néhányan azon törték a fejüket, miért sétál vajon mindig így?
Egy nap néhány ember megkérdezte őt:
„Ó nagyanya! Nem teszel-e épp elég jó és áldozattal teli szolgálatot?
Akkor miért vagy oly szerény és alázatos? Miért nem sétálsz magasra emelt fejjel?”
Akkor az öreg hölgy így felelt:
„Ó egyetleneim! Szégyenlem magasra emelni a fejem, mert Isten kezei ezerszeresen áldanak meg engem, de én csak egy kézzel vagyok képes adni. Ez nem elég ok a szégyenre?”
A jótetteket anélkül kell végrehajtanunk, hogy azt bárki is megtudná. Azt mondják, a bal kéz ne tudja, hogy mit tesz a jobb. A pénznek akkor van értéke, ha jótékonyság formájában adjuk tovább.
Forrás: Radio Sai Global Harmony
Chinna Katha tanmese
Igazi Spiritualitás...1
Onam
|