Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– FEJLESSZÉTEK AZ ÁLLANDÓ LÉLEKJELENLÉTET –
– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba újévi beszéde
Sai Kulwant Csarnok, Prashanthi Nilayam,
2009. január 1. –
A nap békésen és derűsen tűnik fel az égen.
A nappalok rövidülnek, és hideg szél fúj.
A földeken érik az aranyló termés.
A folyó parton, mint a fűzér megannyi gyöngyszemei,
aranysárga virágok nyílnak.
A földművesek örömmámorban úszva énekelnek.
Sankranti édes ünnepe köszöntött ránk Pushaya havában,
megtöltve otthonunkat frissen aratott gabonával.
(Telugu vers)
Az ünnepek emlékeztessenek benneteket belső Istenségetekre!
Szeretet Megtestesülései!
MOST a Sankranti ünnep ideje van, mely nagy jelentőséggel bír. A földművesek hazaviszik a frissen learatott gabonát és a hüvelyes termést. Mivel ezidő alatt nem sok munka akad, a munkások örülnek a jó ételnek, a pihenésnek és idejüket békében és boldogságban töltik. Ezen a fontos ünnepen az újdonsült vejek ellátogatnak apósuk házába.
Mivel a Sankranti az ünnepek ünnepe,
Ó ifjú vőlegény, látogass el apósod házába,
Gyere és töltsd el kellemesen az időt sógorod és sógornőd társaságában,
Az egész ház népe és szomszédsága szeretettel és kedvesen fogad majd.
(Telugu dal)
Azokban az időkben nem voltak olyan szállítási eszközök, mint az autó, busz, vonat vagy repülőgép, ezért a vőlegény gyalog ment el az apósa házába. A falu minden lakosa szeretettel és tisztelettel fogadta őt és igyekeztek a kedvében járni. Apósa és anyósa kifejezték vendégszeretetüket és finom ételeket szolgáltak fel neki.
Emelkedjetek felül a testi ragaszkodáson
Ezen az ünnepen, a tehénidomár (gangireddudasu) feldíszít egy bikát és egy tehenet, és körbevezetik a falu utcáin. Amikor az emberek köréjük gyűlnek, szimbolikusan összeadják, s Sitának és Rámának nevezik el őket. Ezt megelőzően betanítják a tehenet és a bikát, így amikor megkérdezik a tehéntől, „Ráma színe fekete, tetszik-e neked?”, akkor az megrázza fejét, kifejezésre juttatva nemtetszését. Ekkor az idomár megpróbálja meggyőzni őt, „Ráma nagyon jóképű, nemes és kedves”, mire a tehén belegyezését adja és bólogatni kezd. Létezik egy olyan dal, amelyik arról szól, hogyan invitálja az idősebb fivér a fiatalabbat e jelképes házasságkötés megtekintésére.
„Ó drága testvérem, itt jön a tehénidomár (gangireddudasu).
Gyere, menjünk és nézzük meg. Ezüst medált és derékövet visel.
Cifra sétabotot hord és különleges jelek ékesítik homlokát.
Gazdagon díszített szent tehenet és bikát visz magával és megrendezi esküvőjüket.
Lássuk hát a házasságkötést és ajánljuk fel ajándékainkat.”
(Telugu dal)
Az utcák mind megteltek emberekkel, és örömmel várták ezt a mulatságot. A Sita nevű tehén lassan sétált, fejét méltóságteljesen lehajtva. Ezáltal olyan fegyelmezetten haladt, hogy még az emberek is példát vehettek róla. Így ünnepelték Sankranti ünnepét azokban a napokban.
Manapság azonban az emberek az olyan ünnepekről, mint a Sankranti és a Sivarathri nagyon felszínesen emlékeznek meg. Valójában ezek az ünnepek arra szolgálnak, hogy segítsék az embert felülemelkedni testén, elméjén és értelmén, és felismerje belső istenségét. Az emberek azt mondják: „Idi Na Dehamu (Ez az én testem”). A szanszkrit nyelvben azonban a „Na” azt jelenti: „nem”. Így ha azt mondjátok „Idi Na Dehamu”, az valójában arra utal, hogy ti nem a test vagytok. Ehhez hasonlóan az elmétekkel és az értelmetekkel sem vagytok azonosak. Ha felismeritek ezt az igazságot, akkor meggyőződéssel mondhatjátok majd: „Ez nem az én gondom vagy nehézségem. Valójában minden szenvedés felett állok.” Ha azt mondjátok, hogy nem a test vagytok, akkor hol van a szenvedés? Ám manapság az emberek egy kis fizikai szenvedést sem képesek elviselni. Képtelenek feladni a testükhöz való ragaszkodást. Ezért maradnak az emberi halandók szintjén. Amíg a testhez való ragaszkodásotok fennáll, nem menekülhettek a bánat és a szenvedés elől. Valójában minden szenvedésetek saját képzeletetek szüleménye. Néha haragra gerjedtek. Vajon honnan származik ez a harag, ki küldte? Ez csakis belőletek fakad. Ehhez hasonlóan a féltékenység is belőletek fejlődik. Valójában minden a gondolataitokból ered. Az, aki uralni tudja gondolatait, bármit elérhet.
Tartsátok elméteket tisztán és állhatatosan!
Vajon honnan származik az elme, az értelem, a tudatalatti elme (chitta) és az ego (ahamkara)? Ezek mind az Atma tükörképei. Az ember elméje állandóan, pillanatról- pillanatra változik. Egyik pillanatban haragot éreztek, a másik pillanatban vágyat. Az ember rabságának és szabadságának oka az elméje (Manah Eva manushyanam karanam bandhamokshayo). A rabságért és a szabadságért tehát elménk a felelős. Ezért elmétek maradjon tiszta és állhatatos. Az elme az, ahol a gondolatok és az érzések felbukkannak. Ezért az embernek határt kell szabnia vágyainak. Az elme állandóan csapong, a test pedig elenyészik. Ezen a világon minden változik. Ám van egy dolog, ami változatlan; ez az Atma, amely bennünk található. Az Atmának csak neve van, formája nincs. Az emberek azt mondják: „Csak a Lelkem (Atma) tudja.” Atma, Önvaló, Lélek vagy aham, mind ugyan azt jelenti. Az aham nem az egora (ahamkara) vonatkozik, amely a testi ragaszkodással áll kapcsolatban. Ha megkérdezitek Istentől: „Mi a neved?”, azt fogja felelni: „Én Brahman vagyok” (Aham brahmasmi). A Brahman princípium Atma formájában mindenkiben jelen van.
Illúziótokból fakadóan azt mondjátok: „Ő az én feleségem, az én anyósom, az én menyem, az én fiam, az én unokám”. Minden ilyen kapcsolatot ti hoztatok létre. Ezeket nem Isten adta. Ezeket saját képzeletetek alkotta a testhez való ragaszkodásotok következtében. Minden szenvedésetek a testhez való ragaszkodásotokból fakad. Isten sem boldogságot, sem szomorúságot nem ad nektek. Ezek mind a testetek iránti ragaszkodásotok eredménye és nem az atmikus tudatossággé. Amíg testtel rendelkeztek, egyaránt tapasztaltok boldogságot és bánatot. Ha testetek elenyészik, semmi sem kísér el benneteket. Hívhatjátok Atmának, Önvalónak, Léleknek, „Énnek”, mind ugyanazon Atma különböző nevei. Ha elvágjátok a kis „Én”-t, Istenné váltok. A kereszt ennek a kis énnek az elvágását szimbolizálja a kereszténységben.
Összpontosítsátok elméteket az Atmára!
Mind az öt elem jelen van bennetek a hang (sabda), az érintés (sparsha), a forma (rupa), az íz (rasa) és a szaglás (gandha) finom szubsztancia formájában. Minden szervetek működéséért az Atma felelős. Az Önvaló nem születik és nem hal meg. A Brahman nem születik és nem hal meg. Az Atma nem születik és nem hal meg. Az emberek azt gondolják, az Atma egyik formáról a másikra változik. Pedig az Atmában abszolút semmilyen változás nem megy végbe. Az Atma igaz és örökkévaló. Elméteket mindig az Atmára összpontosítsátok, ne a külvilág tárgyaira, amelyek múlékonyak és változékonyak. Ha ma elvesztek egy lányt feleségül, a feleségetek lesz. Ám előtte kik voltatok ti és ki volt ő? Kettőtök között nincs kapcsolat. Minden ilyen kapcsolatot ti hoztok létre; nem Isten teremtette őket. Mindazonáltal, Isten mindennek az örök szemtanúja. Csupán az olyan lelkigyakorlatokkal, mint a meditáció (dhyana), a vezeklés (tapa) és a yoga nem ismerhetjük fel Istent. A hallgatás (sravanam), az éneklés (kirtanam), A teremtő Istenen (Vishnu) való elmélkedés (Vishnusmaranam), Lótusz Lábainak szolgálata (padasevanam), a hódolat (vandanam), az imádat (archanam), a szolgálat (dasyam), a barátság (sneham) és a teljes önátadás (atmanivedanam), mind az Isten iránti odaadás különböző típusai. Ezeket mind emberek alkották, nem Isten által kaptátok. Olyan sok ember ismétli Isten nevét (japa), és végez vezeklést (tapa). Még alvás közben is a rózsafüzérüket morzsolgatják. Vajon elvezetnek ezek a gyakorlatok a megszabaduláshoz? Nem, egyáltalán nem.
Istent gyémántkemény páncélként (vajra kavacha) említik, aki örökkévaló. Az emberek változnak a világban, ám a vajra mindig vajra marad. Figyelmünket az atmikus elvre kell irányítanunk, amely örökkévaló és változatlan, akárcsak a vajra. Ha valaki megkérdezi: „Ki vagy te?”, mindig azt feleljétek: „Isten vagyok”. Az Atma ugyanazon elve van jelen mindenkiben. Azt mondjuk: „Isten a tanúm rá.” Csak az Atma az, amely változatlan marad. Minden más változásban van. (Itt Swami elmesélte azt a történetet, hogy Nagy Sándor hatalmas birodalmat hozott létre, a világból azonban üres kézzel kellett távoznia.)
Tovább >>>
Fejlesszétek az állandó...
Diákok kérdeznek
|