Sanathana Sarathi - Az Örök Kocsihajtó
– A SZERETET ELVEZETI AZ EMBERT ISTENHEZ –
– Bhagavan Sri Sathya Sai Baba isteni beszéde
Sai Kulwant Csarnok, Prashanthi Nilayam,
1996. június 18. –
Hatalmas könyörületességének köszönhetően, Bhagavan 1996. június 16-tól majdnem két hónapon át naponta tartott beszédet a Sai Kulwant Csarnokban, Prasanthi Nilayamban. Ezen beszédei a spirituális témák hatalmas választékának gyakorlati alkalmazását mutatják be a modern ember számára és hangsúlyozzák Bharat gazdag kulturális örökségét, amely a Védákban gyökerezik. Ahogy az olvasók maguk is látni fogják, ez a lélekemelő spirituális tudás gazdag kincsestára, amely gyarapíthatja, megvilágíthatja és megváltoztathatja az emberiséget. Ezen témákat Bhagavan 1996. június 18-án tartott harmadik beszéde tartalmazza. A Sanathana Sarathi időről időre közölni fogja ezeket a beszédeket, amelyek ambrózia áradatként (amrita dhara) nevezetesek.
A Hold éjjel ad fényt, a Nap pedig nappal.
Az erkölcs (dharma) fénye az, amely mindhárom világot fénybe borítja.
A nemes lelkű fiú az egész nemzettség fényessége.
(Telugu vers)
Az Isten iránti szeretet a legjobb lelkigyakorlat
Ismeritek a különbséget a teli hold éjszakája (purnima) és a sötét éjjel (amavasya) között. Az amavasya éjjelén teljes sötétség honol. A jó emberek nem szeretik a sötétséget. A sötétség félelmet kelt.
Az erkölcs (dharma) támogatja és fenntartja az emberiséget
Ám nem csak erről van szó, hiszen ez az oka a rossz gondolatoknak és cselekedeteknek, amelyek az ember szenvedéséért felelősek. Csak a gyarló és rosszindulatú emberek szeretik a sötétséget, a jó emberek nem. Az olyan rossz emberek, mint a tolvajok szeretik a sötétséget, mert az segítségükre van a rossz tetteik elkövetésében. Csak azok szeretik a világosságot, akiknek gondolatai jók és jellemük nemes, mert az segíti őket nemes tetteik végrehajtásában. A holdfény látványa tisztává és békéssé teszi szívünket és megszentesíti gondolatainkat. Még a kisgyermekek is szeretik a holdfényt és boldogok, ha láthatják. A holdfény a költőkben is magasztos érzéseket kelt és arra ihleti őket, hogy gyönyörű verseket írjanak. A teli hold napján az ember szíve is ragyogással teli. Meg kell ismernünk a Hold és az emberi elme szoros kapcsolatát. A Hold a Legfelsőbb Létező elméjéből, a Nap pedig a szemeiből született (chandrama manaso jatah chaksho suryo ajayatah). Elménk a Hold tükörképe. A holdfény megbékíti az emberi elmét és nemes érzésekre és gondolatokra ébreszti. A telihold (purnima) kivezeti az embert a tudatlanság sötétségéből, megszabadítja a félelemtől és békével, boldogsággal, nemes gondolatokkal és jóleső érzéssel ruházza fel.
Nappal, a Nap megvilágítja fényével a világot. A világ nem létezhet a Nap nélkül. Valójában, a Nap Isten megjelenése a földön. A Nap az, amely fenntartja az egész teremtést; Nap nélkül nincs termés, nincs növekedés, nincs levegő, nincs étel és nincsenek élőlények. A Nap az, amely megérleli a termést és gondoskodik a folyók áramlásáról. A Napnak köszönhetően van bőség, jólét és boldogság a földön. Az ő fénye minden élet forrása. A Nap hatására válik az emberi szív tisztává és szentté. Így a Nap valójában Isten a Földön. A Nap összetevője a hidrogén és a hélium, amelyekből energiáját nyeri. A Napban lévő hélium tartja fenn az oxigén szintjét az atmoszférában. A Nap felszínén több hatalmas lyuk található. Ezek a lyukak olyan nagyok, hogy az egész Föld elférne bennük. Ezekből a lyukakból nemcsak egy vagy kettő van, hanem több ezer. E lyukakban jelenlévő hélium a felelős a hidrogén és az oxigén mennyiségének növekedéséért a Nap felszínén. A tudósok mindezzel tisztában vannak. Ezért a Nap olyan, mint a Föld harmadik szeme.
Az erkölcs (dharma) fénybe borítja a három világot. Mit jelent az erkölcs? Az erkölcs az, mely mindent fenntart (dhruyate iti dharma). Erkölcs nélkül nem létezhet a világ. Az erkölcs az ember életelve. A világon minden a dharmának megfelelően működik. Például, a tűz tulajdonsága az égés. Az égés erejének híján nem lehetne tűz; szénné válna. Hasonlóképpen, a jég erénye a hűtés. Ha nem hűt, akkor nem nevezhető jégnek. Hasonlóképpen, az erkölcs az, amely támogatja és fenntartja az embert. Az erkölcs tart fenn mindent (dharayati iti dharma). Vajon mit tart fenn az emberben? A szívét, a beszédét és a testét. A gondolat, szó és tett egysége, tisztasága és szentsége az ember erénye. Ezért mondják: Az ember legmegfelelőbb tanulmánya az ember. Az embernek fenn kell tartania tetteinek szentségét. Csak akkor lesz nyugodt a lelkiismerete. Sőt, a beszédének is tisztaságot kell tükröznie. Ezért mondta Javadeva: „Ó szent nyelv! Megadatott számodra az ízek felismerésének ereje. Olyan nagyszerű és teljesen önzetlen vagy!” Mi azonban bemocskoljuk ezt a tiszta és szent nyelvet és igaztalan beszédre használjuk. Mindig igazat kell mondanunk.
Vajon milyen módon mondjunk igazat? Az embernek csak őszinte, kedves és jóindulatú szavakat szabadna kimondania, amelyek mások számára üdvösek (anudvegakaram vakyam sathyam priya-hitham). A kimondott igazság senkit se zaklasson fel! Mondjatok úgy igazat, hogy az mások számára kedvező és jótékony legyen. Soha ne beszéljetek az igazságról durva szavakkal. Ne beszéljetek túl sokat! Beszéljetek kedvesen és lágyan. Csak akkor lehet ezt igazságnak nevezni a szó valódi értelmében. Az igazság az idő mindhárom periódusában – a múltban, a jelenben és a jövőben – változatlan marad (trikalabadhyam sathyam).
Két szó létezik – sathyam és nijam. Általában az emberek nem tesznek különbséget e kettő között. Ám valójában nem ugyanaz a jelentésük. Van egy apró különbség közöttük. A nijam olyasvalami, amely csak a jelenre igaz. Például, ma sálat viseltek. Holnap azonban már nincs rajtatok. Az az állítás, hogy sálat viseltek, csak a mai napra vonatkozik. Csak ha holnap, holnap után is és az idő mindhárom periódusában viselitek a sálat, akkor nevezhető ez igazságnak. Ezért az igazság az idő mindhárom periódusában változatlan, maradandó, tartós és állandó; nem mulandó és nem hal meg. Csak azt nevezhetjük nijamnak, ami változik, s azt nem nevezhetjük sathyamnak. A nijam csak egy ideig valós; az igazság azonban minden időben ugyanaz marad. A Vedanta nyelvezetében ezt az igazságot Ritamnak nevezik. Ez nem csupán a dolgok ismeretét foglalja magában; a helyes ítélőképesség erejére is vonatkozik. Az igazság a Ritam formájában nyilvánul meg, ha a tudás és a helyes ítélőképesség együtt van jelen. Mi az ember kötelessége (dharma)? Az ember kötelessége az, hogy igazat mondjon. Ez a valódi embersége. A helyes viselkedéshez kell tartania magát. Ez ad valódi értéket emberségének. Az ember szíve nem látható. Azt azonban felismerhetjük, hogy milyen szívvel rendelkezik, ha megfigyeljük benne az igazságot és az erkölcsösséget. Tettei és beszéde belső valóságának a tükörképe.
Az ember életelve a szeretet
Vajon melyek az ember isteni értékei? Az Isten iránti szeretet, a bűntől való tartózkodás és az erkölcsösség a társadalomban (daiva preeti, papa bheeti, sangha neeti), Ha az Isten iránti szeretetet fejlesztjük, akkor békére és igazságra teszünk szert. Az Isten iránti szeretet a bűntől való tartózkodás eredménye. Szeretet nélkül nem létezhet béke. Ha alkalmazzuk az erkölcsöt a társadalomban, akkor elsajátítjuk az erőszak-nélküliség értékét. Ha fejlesztjük és tápláljuk magunkban az Isten iránti szeretetet, akkor a béke, az erkölcs és az erőszak-nélküliség saját maguktól fejlődnek ki bennünk. Az, akiben szeretet van, soha sem adja át magát az igazságtalanságnak és az erőszaknak; mindig békével teljes. Ezért a szeretet valójában az ember életelve. Minden emberi érték, az igazság (sathya), az erkölcs (dharma), a béke (shanti) és az erőszak-nélküliség (ahimsa) a szeretetben (prema) rejlik. A szeretet Isten felé fordítja az embert. A szeretet olyan, mint egy tengerész iránytűje. Bármerre is fordítjuk az iránytűt, az mindig észak felé mutat. Hasonló módon a szeretet mindig Isten felé irányítja az embert. Az emberben található szeretet Isten különleges kegye, amellyel felruházott bennünket. Ezért az elsődleges emberi érték a szeretet. A szeretet mindenkiben jelen van. A Védák kifejtik, hogy Isten mindenben benne rejlik. Isten minden lény Lakója (easwara sarva bhutanam). Vajon kicsoda Isten? A szeretet Isten és Isten a szeretet (prema easwar hai, easwar prema hai). Azt kell mondanunk, hogy Isten szeretet formájában minden lényben jelen van. Ezért mondjuk, hogy a Szeretet Isten; éljetek Szeretetben.
Egyszer Jézus bűnbánatot gyakorolt a hegyen, miután édesanyja engedélyt adott rá. Ennek eredményeképpen felismerte valódi önmagát. Ezt követően így imádkozott Istenhez: „Ó Atyám! Részesíts engem három áldásban.” Hogy mi volt az a három áldás, amiért Istenhez fohászkodott? Az első áldás, amelyet Istentől kért, a következő volt: „Te adtad nekem ezt az életet. Arra kell használnom, hogy mindenkit szolgáljak, anélkül, hogy bárkinek is ártanék. Kérlek add, hogy mindig képes legyek a megbocsátásra. Soha ne képviseljem az igazságtalanságot. Vezess engem az igazság útjára.” Ez volt az első áldás, amiért imádkozott. A második imája így hangzott: „Még ha az emberek féltékenységükben kritizálnak, kinevetnek, bántanak, gúnyt űznek belőlem vagy ártanak nekem, ruházz fel olyan szívvel, amely mindezt béketűréssel hallgatja, áldj meg engem, hogy szívem békés maradjon, bármennyi szenvedést is okozzanak nekem féltékenységükben az emberek.” Az emberek féltékennyé válnak, ha látják mások fejlődését, jólétét és boldogságát. Ez az emberi szűklátókörűség jele. Az olyan szívet, amelyben féltékenység rejlik, nem lehet valódi emberi szívnek nevezni. Még az állatok sem olyan féltékenyek, mint a mai emberek. Amióta az ember önzése hatalmasra nőtt, féltékenysége is túlzottá vált. A harmadik áldás, amelyet Jézus Istentől kért, így szólt: „Ó Atyám! Töltsd meg szívem szeretettel, hogy meg tudjam osztani szeretetemet mindenkivel, életemet a te szolgálatodnak szenteljem és teljes szívvel szeresselek téged. Te vagy a szeretet megtestesülése; nekem is olyan szeretetteljessé kell válnom, amilyen te vagy.”
Teljes az ott, és teljes ez itt,
Teljesből teljes felemelkedik,
Teljes a teljestől elszakad,
Teljesen mégis marad.
(Purnamada purnamidam,
purnat purnamudachyate,
purnasya purnamadaya,
purnamevavishishyate).
(Szankszkrit vers)
Jézus így imádkozott: „Ó Uram! Te teljes vagy. Tegyél engem is olyan teljessé, amilyen te vagy, így e teljesség összekapcsolódik a te teljeségeddel és eggyé válik vele. Ez majd képessé tesz engem arra, hogy teljességben részesítsem azokat, akik ennek hiányát érzik.” Mivel Isten a teljesség megtestesülése, kötelességünk, hogy teljes szeretetünket neki ajánljuk fel. Ez volt az a három áldás, amelyért Jézus Istenhez imádkozott.
Tovább >>>
Chinna Katha tanmese
Szeretet elvezet istenhez
|