IVÓVÍZ TERVEZET

A víz Indiában igen becses kincs. Andra Pradesh állam – ahol Sai Baba elsőszámú ashramja található – aszály sújtotta terület, és az arzénszennyezettség miatt sok kút vize ihatatlan. A falulakók gyakran ugyanazt a vizet isszák, amit az állatok itatására, mosakodásra vagy mosásra használnak. Mivel az állam semmit sem tett, Sai Baba egy 63 millió dolláros tervezet keretében, melyet teljes egészében önkéntes adományokból fedeztek, gátakat, csatornákat, víztartályokat és víztározókat építetett, és több, mint 700 falut, közel 2 millió embert látott el friss ivóvízzel.

Óriási kutakat fúrtak, és több mint 20,000 négy-zetkilométernyi területet behálózó csővezetéket fektettek le. 15,000 ember vett részt az építésben, és Sai Baba programjának lelkesítő hatására - bürokratikus halogatás nélkül -, az egész tervezet példátlanul rövid időn belül, - 18 hónap alatt valósult meg. A víztornyokban, szivattyús és talajszinti víztározókban, valamint a nyári, tartalék-vízgyűjtőkben összegyűjtött friss ivóvíz több tízezer újonnan épített vízcsapon keresztül jut el a falvakba. Azok az emberek, akik egykor a szennyezett vízért mérföldeket gyalogoltak, most saját portájuk előtt juthatnak hozzá az egész évben bőségesen folyó, egészséges ivóvízhez.

A hálózat működtetését később Andra Pradesh államra bízták. Tudomásunk szerint a világon ez a legnagyobb, non-profit jellegű, magán szervezet által létrehozott, szociális ellátást biztosító tervezete.

2007-ben tovább folytatódik az ivóvíz tervezet, mely során Kelet és Nyugat Godavari kerületben élőket és Madrasz város lakosát látják el friss ivóvízzel.

„A víz senkinek sem a saját tulajdona; egyedül Istené. Az emberek veszekednek egymással a víz miatt, ami valójában Isten tulajdona. Tehát nincs joguk ezen vitatkozni. A víz Isten ajándéka az emberek számára. Mindenkinek egyforma joga van hozzá.”

-Baba

Vissza